A gyapjaslepke időnként elszaporodik és néhány évig fokozódó károkat okoz a tölgy- és bükkerdőkben, valamint a gyümölcsfákban is.
Azután az állomány rendszerint összeomlik, a károsítás jelentéktelenné válik, a kedélyek megnyugszanak, amíg bekövetkezik az újabb támadás.
A gyapjaslepkének (Lymantria dispar) kalandos története van. A nálunk jól ismert kártevőt céltudatosan elvitték a 19. század elején az USÁ-ba, azzal a céllal, hogy keresztezzék a selyemhernyóval, amelynek ott számos degenerációs betegsége jelentkezett. A kísérletet Leopold Trouvelot, egy amatőr lepkész vezette, aki az állományát több, mint egy millió példányra szaporította fel. 1868-ban egyes, kifejlett lepke példányok kiszabadultak és lerágták a szomszédos fák lombját. Ettől kezdve a gyapjaslepke a legjelentősebb erdei kártevő lett az Egyesült Államokban és Virginiában, Észak-Carolinában és Michigan államban, sőt a Csendes-óceán partvidékén is óriási erdőterületeket károsított.
A hernyók fiatal korukban a levelek szélét rágják meg, de a hajtás csúcsát épen hagyják, később azonban tarra rágják a fákat, amelyek kihajtanak ugyan, de legyöngülnek és gyakran más betegségek és kártevők áldozatává lesznek.
A hernyók többnyire éjjel táplálkozva furcsa, kellemetlen zajt keltenek és persze az se kellemes, ha az erdőben járó vagy a kertben dolgozó ember az ingéből kénytelen kibányászni néhány hernyót. Számos megfigyelés szerint a hernyók érintése allergiás tüneteket válthat ki.
Védekezés:
- A tojáscsomók lekaparása a törzsről vagy bekenése ásványolajjal
- Permetezés Bacillus thuringiensis-sel
- Permetezés a hernyók ellen Vektafid oldattal
Terjedés:
Gyorsan terjed, mert a hernyó szőreinek a végén kis levegő-táska van, amelyet a szél nagyobb távolságra elszállít. A lepkék a tojáscsomókat gyakran teherautókra vagy a fák közelében parkoló személyautókra rakják.
