A telekről - munkánk és pihenésünk, gondjaink és örömeink színhelyéről - készítsünk minél előbb pontos vázlatrajzot.
Ajánlatos erre a célra milliméterpapírt használni. A legmegfelelőbb méretarány az 1:50, vagyis az olyan rajz, amelynek minden centimétere a valóságban fél méternek felel meg. Ilyen léptékarányú rajzon minden egyes gyümölcsbokrot is külön feltüntethetünk, és az egész vázrajz mégsem olyan nagy, hogy az asztalra terítve kényelmesen ne lehetne áttekinteni.
A vázrajz lesz a gyümölcsöskert "alapokmánya", amely rögzíti az eredeti helyzetet, és kiindulási pontként szerepel további terveinkhez is.
A vázrajzon tüntessük fel az esetleg már meglevő épületeket és építményeket; rajzoljuk be azokat a fákat, bokrokat is, amelyeket meg kívánunk tartani.
Óva intem kedves Olvasómat attól, hogy kertészpályafutását fairtással kezdje. Hagyjuk meg azokat a fákat, amelyek egészségesek és ha nem is a legjobb, de valamilyen gyümölcsöt teremnek mindaddig, amíg az általunk ültetendő csemeték fává nem serdülnek. A szép, öreg fák már az első évben változatossá teszik a kert képét, árnyékot adnak, megtermik az első saját gyümölcsöt, és még arra is alkalmasak, hogy a kezdő kertész rajtuk próbálja ki metszési tudományát. Amikor pedig kivágásra ítélünk egy gyümölcsfát - mielőtt fejszét emelnénk rá, gondoljunk arra, hogy a fa az ember életében egyszeri és megismételhetetlen; felneveléséhez sok fáradság, szakértelem, törődés, de mindenekelőtt sok idő, hosszú évek kellenek.
Jó azonban azt is tudni, hogy a gyümölcsfa nem műemlék, hanem termelőeszköz, amelyet csak addig célszerű megtartani és ápolni, amíg rendszeresen, jó minőségű gyümölcsöt terem - viszonylag kevés ráfordítás árán. A szuvas, senyvedő faaggastyánok nemcsak csúnyák, haszontalanok, de a környezetükre is hátrányosak.
De térjünk vissza a vázrajzhoz! Tervezzük meg a telepítendő fák, cserjék és virágágyak helyét. Jelöljük be, hogy hová kívánjuk helyezni a később építendő nyaralót, víkendházat vagy egyszerű szerszámkamrát a hozzájuk vezető úttal. Jelöljük meg a kút, illetve vízcsap helyét. Nem felesleges álmodozás már most kigondolni, hogy hol kap majd helyet a madáretető, a szőlőlugas, a szalonnasütő és mindaz az apró építmény, amely színessé, hasznossá és otthonossá teszi a kertet. Persze ez az eredeti vázrajz is sokat módosul majd a megvalósulásig. Sokszor hajolnak még össze a családtagok a papír felett, amíg kialakul az a végleges elképzelés, amely leghívebben tükrözi a család igényeit. Mert az ábrándozás és az álmodozás - ellentétben a költő véleményével - nem "az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz", hanem éppen olyan erő, amely új vágyakat szül és azok megvalósítására serkent bennünket. És ha ezek a vágyak hasznosak és nemcsak az egyén, hanem a közösség érdekeit is szolgálják, akkor megvalósulásukat érdemes és értelmes dolog sürgetni.
