Amikor leülök a szobámban a megszokott, kényelmes fotelomba, amely mellett az állványon egy szobafenyő feszít, úgy érzem, mintha egy fenyőerdőben lennék.
Mert a szobafenyő (Araucaria excelsa) az örvökben álló tűlevelű hajtásaival valóban az igazi fenyő jelenlétének az érzetét kelti a formájával, a színével és az illatával. Szülőhazájában, a Norfolk-szigeteken hatalmas fává nő, erdőt alkot, míg nálunk legfeljebb a szoba plafonjáig ér el, de növendék korában is igen dekoratív jelenség.
Nem is virtigli szobanövény: télen leginkább a 10-12 fokos hőmérsékletű lakásban érzi jól magát, nyáron pedig a kert árnyékosabb, hűvösebb szegletében. Rendszeresen kell öntözni, mert a földlabda átmeneti kiszáradása végzetes lehet a számára. A fűtött szobában elengedhetetlen, hogy hetente kétszer-háromszor megpermetezzük az egész növényt langyos, lágy vízzel. A mésszel egyébként sincs barátságban, a meszes talajban sínylődik, sárgul, lehullatja vízszintesen növekvő hajtásait. Ezért a tavaszi átültetéshez savanyú kémhatású, tőzeggel kevert virágföldet ajánlatos használni.
Mit tegyek a szobafenyőmmel, amelynek főhajtása már elgörbült a plafont elérve? - kérdezi a növényeket szerető és értő kézzel gondozó ember. Nos, a szobafenyőt visszavágni nem kívánatos, mert ezzel a növény eredeti, természetes jellegét változtatjuk meg. Minthogy a plafont csak a legritkább esetben lehet átfúrni, a legracionálisabb lehetőség az, hogy tetszik keresni egy magasabb helyiséggel rendelkező közintézményt (iskolát, óvodát, kórházat, idősek otthonát stb.) amelynek lakóira jó szívvel bízza rá éveken át nevelt, kedvelt növényének további gondozását. Sok örömet szerezhet vele!
