Lépésről lépésre bemutatom, miként alakíthatunk ki takaros, finom zöldségeket és gyümölcsöket termő haszonkertet.
Saját kezünk erejével
Egészségünk védelme és a betegségek megelőzése érdekében egyre fontosabb, hogy rendszeresen és minél több zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk. Régen tudott dolog, hogy az a szervünk, amelyet nem használunk, előbb-utóbb elsatnyul, mi pedig egyre kevesebbet mozgunk, de még a mindennapi, kenyérkereső munkánk is kevesebb fizikai erőkifejtést tesz szükségessé! Ezt az életmódbeli változást – a rendszeres tornázás, sportolás mellett – az egészséges táplálkozással lehet ellensúlyozni. Ennek pedig világszerte elfogadott és gyakorolt módszere a szabad levegőn, változatos mozgások közepette folytatott kertészkedés.
Alkossunk tehát a magunk és családunk ellátására egy takaros, kis konyhakertet, ahonnan – saját munkánk eredményeként – friss, egészséges étkeket tehetünk családunk asztalára!
A legfrissebb étel a kertből érkezik
A saját terméknek azonban egyéb értékei is vannak: az élelmezéstudomány fejlődése azt bizonyítja, hogy a fogyasztásra kerülő termények értékes elemei vitaminok, szerves savak, emészthető rostok, gyümölcscukor, szín-, íz-, zamat- és illatanyagok) a mennyiségi termelésre irányuló termelés következtében csökkennek. Éppen a legértékesebb anyagok igen könnyen szétesnek, lebomlanak a hosszabb idejű tárolás és a nagyobb távolságokra szállítás hatására.
A pénzügyi előnyök mellett ezért is ésszerű a saját termés fogyasztása, különösen, ha az még korszerű konyhatechnikával (hosszabb főzés, vagy sütés helyett párolás, friss saláta) kerül a tányérra.
Anyagilag is megéri!
Nagy érték az is, hogy szabad elhatározásunk van a fogyasztásra kerülő növények megválasztásában: azt termelhetjük, amit a család tagjai valóban kedvelnek: ha a gyerekek a nektarint (kopasz őszibarack) kedvelik, akkor azt kell ültetni, ha a családfő szereti az erős paprikát, vagy a ház asszonya ki akarja próbálni, hogy milyen finom ételeket lehet a cukkíniből készíteni, akkor annak a termését kell szorgalmazni.
És a takaros, kis konyhakert olyan, mint a takarékpersely: jó szervezéssel napi egy-két órai munkával számottevő értéket lehet belőle előteremteni!
Fogjunk hozzá a tervezéshez!
Az első lépés: az ablakládákban és az erkélyen nem csupán dísznövényeket, hanem zöldségféléket is érdemes termelni, mert ezek nagy segítséget nyújthatnak a háziasszonynak. Erre természetesen a kevés helyet igénylő zöldség félék alkalmasak; például a levélpetrezselyem, a metélőhagyma, a fokhagyma, kedvező körülmények között a futóbab, amelyek jól megférnek a virágokkal és így kettős célt szolgálnak: nemcsak az esztétikai, de az gazdasági értékük is van. (Ezt magam is sikeresen kipróbáltam; amikor azonban törpe paradicsom palántákat ültettem a muskátlitövek közé, akkor csúfos kudarcot vallottam és még feleségem megrovását is kiérdemeltem.)
A kert legjobb részét érdemes kiválasztani
Konyhakertnek lehetőleg vízszintes, sík területet, vagy enyhén lejtős, déli, dél-keleti, illetve dél-nyugatiterületet válasszunk. A zöldségfélék többsége nap- és fényigényes növény, ezért az épületek és a terebélyes koronájú fák árnyékában nem fejlődnek jól. A területet - megművelés előtt - el kell egyengetni, hogy dimbes-dombos ne legyen, ahol az esővíz tócsákban gyűlik össze A zöldségfélék legkedvezőbben a mélyrétegű, középkötött, közömbös kémhatású (6,5-7-5 pH) területen fejlődnek, de a szélsőséges (futóhomok, szikesedő, kavicsos, sziklás) talajokon kívül, nálunk mindenütt megtermelhetőek. A biztonságos termeléshez az öntözési lehetőség feltétlenül szükséges!
Alakítsunk ki ágyásokat és utakat
A gyomoktól és az egyéb szennyezésektől megtisztított területet gondosan fel kell ásni és el kell egyengetni, majd 120 cm szélességű ágyásokat kell kialakítani, amelyeket 30 cm széles utak választanak el egymástól. Ez lehetővé teszi, hogy az ágyásokban fejlődő növények és a talaj kezelését anélkül elvégezhessük, hogy a termőtalajt, vagy a növényeket károsítanánk.
Szezonok szerint ültessük a növényeket
A termelésre így előkészített területen a termesztett növényeket fogyasztási idejük szerint az alábbi négy csoportba szervezhetjük:
1. Tavaszi szezon: spenót, sóska, hónapos retek, zöldhagyma, fokhagyma zöldborsó, sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, fejes saláta. Mindegyikből a rövid tenyészidejű fajták közül válasszunk.
2. Nyári szezon: paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, főzőtök, uborka, zöldbab, zeller, karalábé, cékla, mángold, vöröshagyma, metélő hagyma, brokkoli, ananászcseresznye, egynyári fűszernövények.
3. Őszi szezon: főzőtök, karós bab, gumós kömény, brokkoli, kínai kel, őszi retek, póréhagyma, évelő fűszernövények.
4. Téli szezon: bimbóskel, leveles (fodros) kel, póréhagyma, fekete gyökér.
Helyet kaphatnak az évelő zöldségek: halványított és zöld spárga, rebarbara, articsóka, torma is. A konyhakertekben többnyire helyhiánnyal küzdenek a termelők, ezért itt ritkán jut hely a burgonya, a csemegekukorica, a fejes- és kelkáposzta számára.
Gyümölcsök is illenek a zöldségek közé
A konyhakertnek értékes lakói a gyümölcstermő növények is. A veteményes ágyásba ültethetnek szamóca palántákat, amelyek már május végén érlelik illatos, zamatos gyümölcseiket, de a virágágy értékét se csökkenti egy-egy törpe gyümölcsfácska. A nálunk országszerte termelt gyümölcsfajok őshazája a Balkán, Dél-Európa, Kelet-Ázsia, vagy más kontinens volt, és világjáró tudósaink hozták el a Kárpát-medencébe őket, ahol új hazára találtak. Ennek jellegzetes példája, hogy a török hódoltság idején kiirtották szőlőket és a helyükre fügebokrokat telepítettek. Most pedig – részben az emelkedő átlaghőmérséklet hatására – egyre több kertben terem az egykor déli gyümölcsnek tekintett füge. Unokáink tankönyvei már a hazai gyümölcsök között fogják a fügét ismertetni!
És mi is tanúi vagyunk annak, hogy barátkozunk új gyümölcsfajokkal, mint az áfonya, a kivi, a nashi, a darolyaszilva stb., amelyek - és legelőször a házikertek - tovább fogják bővíteni az eddig se szegényes gyümölcsválasztékot.
A konyhakertekben pedig arra kell törekednünk, hogy minél kisebb helyet igénylő, minél korábban termőre forduló, minél értékesebb, jobb és szebb gyümölcsöt érlelő fákat (sövényeket, karcsú orsókat) honosítsunk meg kis birodalmunkban.
