Igen hosszú életű, apró termetű, hálás természetű cserepes virág, mintha ajándéknak találták volna ki.
A tél egyik legszerényebb és legkedvesebb virágzó cserepes növénye az afrikaiibolya (fokföldi ibolya, Saintpaulia ionantha). A nevének furcsa helyesírása (egybeírása) nemcsak az új helyesírási szabályok következménye, hanem botanikailag is jogos, hiszen a nálunk ibolya néven ismert vadvirághoz nem fűzik rokoni szálak. Legfeljebb a viráguk hasonlatos. A “fokföldi” jelző sem teljesen stimmel, hiszen inkább Tanzánia hegyvidékén honos.
A nálunk honos ibolya
Világos helyen, de nem közvetlen napsütésben a téli hónapokban is nyitja a fehér, kék, lila és rózsaszínű virágait. Évelő növény, úgyhogy ha vigyázunk rá, akkor nagyon sokáig velünk marad.
Viszonylag sok vizet fogyaszt, ezért naponta vízzel telt edénybe kell állítani, de nem szabad a leveleit és a virágait öntözni, mert a levélszőrök között a vízcseppek megállnak és a nyomukban elhaló foltok keletkeznek.
Az afrikaiibolya levéldugványozással tavasszal szaporítható: a rövid levélnyéllel levágott levelek gyorsan gyökeret fejlesztenek, és belőlük új növény képződik.
