A növények rendszertanában az egyszikűek és kétszikűek közötti különbségek alapvető jelentőségűek, hiszen ez a felosztás számos tulajdonságukat meghatározza. De mit is jelent pontosan, hogy egy növény egyszikű vagy kétszikű? Nézzük meg részletesebben!
Mi az a sziklevél, és miért fontos?
A sziklevél a növény egyedfejlődése során keletkező első levél, amely a magban levő embrión fejlődik ki. Fontos szerepet játszik a csíranövény tápanyagellátásában, mivel gyakran tartalék tápanyagokat tartalmaz. Egyes növényeknél a sziklevelek hamar elsorvadnak, míg másoknál hosszabb ideig funkcionálnak és fotoszintetizálnak, mielőtt a valódi lomblevelek kifejlődnek.
Egyszikű növények
Az egyszikűekre jellemző, hogy csírázáskor egyetlen sziklevél fejlődik ki. Ezen kívül számos egyéb jellegzetességük van:
-
Leveleik tagolatlanok és párhuzamos erezetűek. A levéllemezek keskenyek és hosszúkásak.
-
Lágyszárúak, fás szárú egyszikűek csak kivételes esetekben fordulnak elő (például egyes pálmafélék).
-
Bojtos gyökérzetük van, amelynél a gyökerek egyforma vastagságúak és nem különül el főgyökér.
-
Virágaik általában háromtagúak, vagyis szirom- és csészeleveleik hármas szám szerint rendeződnek.
-
A szárban a szállítónyalábok szórtan helyezkednek el, így a növények általában nem képesek másodlagos vastagodásra.
Példák az egyszikű növényekre:
-
Gabonafélék (búza, kukorica, rizs)
-
Pázsitfüvek (perje, nád)
-
Hagymások (tulipán, liliom, nárcisz)
-
Pálmafélék
-
Orchideák
Kétszikű növények
A kétszikű növények csírázáskor két sziklevelet hoznak létre, és számos más jellegzetességük is megkülönbözteti őket az egyszikűektől:
-
Leveleik változatos alakúak és erezetük elágazó. Lehetnek egyszerűek vagy összetettek.
-
Lágyszárúak vagy fás szárúak is lehetnek. A fák és bokrok többsége kétszikű.
-
Gyökérzetük fő- és mellékgyökerekből áll, vagyis a növényeknél jól elkülöníthető a főgyökér, amelyből oldalirányban kisebb gyökerek ágaznak el.
-
Virágaikban az ötös szám gyakori, de előfordulhat négytagú virág is.
-
A szárban a szállítónyalábok szabályos gyűrűben helyezkednek el, így a legtöbb kétszikű növény képes másodlagos vastagodásra (például a fák évgyűrűi ennek köszönhetők).
Példák a kétszikű növényekre:
-
Gyümölcsfák (alma, cseresznye, barack, dió)
-
Kerti növények (rózsa, napraforgó, levendula)
-
Zöldségek (paradicsom, paprika, káposzta)
-
Szőlőfélék
-
Bab- és borsófélék
Mi a helyzet a fenyőfélékkel?
A fenyőfélék és más tűlevelűek külön kategóriát alkotnak, mivel nem egyszikűek és nem is kétszikűek, hanem sokszikűek. Magvaik csírázásakor általában 10-15 sziklevelet hoznak létre. Ide tartoznak például a fenyők, lucfenyők, cédrusok és vörösfenyők.
Élettani különbségek az egy- és kétszikű növények között
Az egyszikűek és kétszikűek nemcsak morfológiailag különböznek, hanem életfolyamataikban is eltéréseket mutatnak:
-
Növekedésük: Az egyszikűek szára általában nem vastagszik másodlagosan, míg a kétszikűek gyakran évgyűrűs növekedést mutatnak.
-
Fotoszintézisük: Az egyszikűek között sok a C4-es fotoszintézist alkalmazó növény (például kukorica), amely hatékonyabb száraz, meleg környezetben.
-
Szaporodásuk: A kétszikűek gyakrabban termelnek nagyméretű, feltűnő virágokat, míg az egyszikűek között sok a szélbeporzású faj (például gabonafélék).
Az egyszikű és kétszikű növények közötti különbségek nemcsak a csíranövények megjelenésében, hanem a növények teljes fejlődési ciklusában megmutatkoznak. Az egyszikűek jellemzően lágyszárúak, párhuzamos erezetűek és bojtos gyökérzetűek, míg a kétszikűek között számos fa és cserje található, elágazó levélerezetűek és főgyökérrel rendelkeznek. A fenyőfélék pedig egy külön csoportot alkotnak, amelyre a sokszikűség jellemző. E különbségek ismerete segít a növények azonosításában és gondozásában, legyen szó díszkertről, gyümölcsösről vagy szántóföldi növénytermesztésről.