A ricinus egyéves, lágyszárú, nagyon fagyérzékeny növény. A magja 40-45 % zsíros olajt tartalmaz, amelyben több alkaloida képződik; ezek közül a ricin nevű igen erős méreg, ezért szokták a kertészkedőket lebeszélni a ricinus ültetéséről.
A ricinus tarka babhoz hasonlító magját a tavaszi fagyok elmúltával kell elvetni, vagy az előnevelt palántáit kiültetni.
Gyorsan növekszik, hatalmas, tenyeresen hasogatott zöld vagy piros leveleket fejleszt; a bokor a másfél méter magasságot is elérheti, amikor rajta megjelennek a virágok; ezekből három üregű, tüskés, három részre hasadó toktermések érnek be, amelyekben a magok ülnek.
A ricinus igen dekoratív növény, érdemes a kert kitüntetett részébe ültetni. Arra azonban nagyon kell ügyelni, nehogy a gyerekek a magját elfogyasszák. Ezért a veszélyeztetett helyeken a virágzatot ki szokták tördelni.
A ricinus magjából a vegyipar hideg sajtolással nyeri ki az olajat, amelyet régebben finom kenőanyagként, manapság inkább, mint gyógyszer alapanyagot (hashajtó) és kozmetikumok anyagaként hasznosítják.
