A kertet határoló sövény nemcsak díszítő elem lehet, hanem valódi védelmi szerepet is betölthet. Régen, amikor a kertek köré nem mindenütt építettek deszka- vagy drótkerítést, sok helyen élő növényfal választotta el a portát az utcától vagy a szomszédos területtől. Az ilyen sövény árnyékot adott, felfogta a szelet, menedéket nyújtott a madaraknak, és egyben visszatartotta a betévedő állatokat is.
Az élősövény előnye, hogy természetes hatású, jól illik a ház körüli kertbe, és megfelelő növényválasztással hosszú éveken át megbízhatóan szolgál. Ahhoz azonban, hogy valóban kerítést pótló, sűrű falat neveljünk belőle, olyan fajokat kell választani, amelyek erőteljesen bokrosodnak, jól tűrik a metszést, és lehetőleg tövises vagy sűrű ágrendszerű hajtásokat fejlesztenek.
A szabadon álló és rendszeresen nyírott élősövények rendszerint térhatároló szerepet töltenek be a kertben.
Vannak azonban olyan, erősen és gyorsan növekedő, többnyire tövises növények, amelyekből áthatolhatatlan kerítést is lehet nevelni.
Gyakori kerítés az orgonasövény, amelyet ha nyírnak, akkor alig vagy egyáltalán nem virágzik.
Ha a hajtásait összefonjuk, akkor biztonságos kerítés keletkezik a vadrózsából.
Erőteljes sövényt lehet nevelni néhány tövises cserjéből, mint pl. a homoktövisből, az olajfából, a tűztövisből, a galagonyából és a narancseperből.
Mire érdemes figyelni a telepítéskor?
A sövény csak akkor lesz valóban tömött és zárt, ha már az ültetéskor megfelelő sűrűséggel kerül a földbe. A túl ritkán ültetett bokrok között sokáig hézag marad, és a sövény alja is felkopaszodhat. Ezért a kisebb növekedésű fajokat sűrűbben, az erőteljes bokrokat valamivel ritkábban szokták telepíteni, de úgy, hogy néhány éven belül összeérjenek.
A fiatal növényeket az első években különösen fontos visszametszeni. Sokan sajnálják levágni a friss hajtásokat, pedig éppen ezzel lehet elérni, hogy a bokrok ne csak felfelé nőjenek, hanem oldalirányban is sűrűsödjenek. A rendszeres metszés eredménye az aljától kezdve zárt, erős sövényfal lesz.
Szabadon növő vagy nyírott sövény legyen?
A nyírott sövény rendezettebb képet ad, kevesebb helyet foglal, és könnyebben kordában tartható. Hátránya, hogy egyes növények, mint például az orgona, metszve jóval szerényebben virágoznak. A szabadon növő sövény természetesebb hatású, gazdagabban virágzik és terem, viszont szélesebb sávot igényel.
Aki valóban kerítést pótló sövényt szeretne, annak többnyire a rendszeresen alakított, sűrűn tartott növényfal válik be jobban. A tövises fajoknál azonban a szabadabb növekedés is elegendő lehet ahhoz, hogy rövid idő alatt nehezen átjárható védősáv alakuljon ki.
Melyik növényt hová érdemes ültetni?
A vadrózsa napos helyen fejlődik a legszebben, és ott adja a legerősebb, legsűrűbb hajtásrendszert. Természetes hatású kertekben különösen jól mutat, ráadásul virágával és csipkebogyójával is díszít.
A tűztövis nemcsak tüskés ágrendszere miatt értékes, hanem azért is, mert őszi-téli termésdísze sokáig a bokron marad. A galagonya igen szívós, jól nyírható, és idővel kemény, erős ágrendszerű sövénnyé fejlődik. A homoktövis külön előnye, hogy gyenge, szárazabb talajon is megél, bár terjeszkedésére figyelni kell. Az olajfa és a narancseper szintén alkalmas lehet erős védősövény kialakítására, főként ott, ahol a kert természetesebb, lazább kialakítású.
Az élősövény több mint határvonal
A jól megválasztott sövény nemcsak elválaszt, hanem takar, véd és díszít is. Felfogja a port, tompítja az utca zaját, menedéket ad a hasznos madaraknak, és kellemesebb mikroklímát teremt a kertben. A tövises sövények különösen alkalmasak arra, hogy a kert biztonságát természetes módon növeljék.
Aki tehát nem pusztán díszes zöld sávot, hanem valódi, élő kerítést szeretne, annak érdemes a gyors növekedésű, sűrű ágrendszerű és lehetőleg tövises cserjék közül választania. Egy kis türelemmel és rendszeres metszéssel olyan sövény nevelhető, amely hosszú időre kiválthatja a mesterséges kerítést is.
