Bemutatom, hogy milyen növényekből milyen sövényt célszerű nevelni.
A közélet iránt érdeklődő ember agyában kellemetlen emlékeket ébreszt a „fal" szó. A legtöbben ennek hallatán egy szilárd építményre gondolnak, amely áthatolhatatlanul elválasztja a fal két oldalán fekvő területet és az embereket egymástól. „Csak a falig lehet elmenni" - mondták és hallottuk. A sokat emlegetett berlini-fal leomlott, de sajnos máshol új falak emelkednek, amelyek elszigetelik egymástól a családok tagjait, a barátokat, a társadalmakat és az üzletfeleket.
A kert zöld falai - a sövények - szelíd és praktikus célokat szolgálnak: tereket választanak el ugyan egymástól, de nem akadályozzák meg az átjárást, a kapcsolatot, sőt szép, látványos és hasznos elemei is a kertünknek. Ha nem lennének, hiányozna a kertünkből egy, vagy több, jól gondozott sövény.
A sövény gondos növesztése
Az élősövény „nyersanyaga" a fásszárú növények csemetéje, amelyeket az ősszel előkészített árokba, ú.n. hármas kötésben ajánlatos elültetni egymástól 30-40 cm távolságra, korán tavasszal, közvetlenül a fagyok elmúlta után. A kiültetett csemetéket 8-10 cm magasságban vissza kell metszeni és alaposan be kell öntözni. Ez készíti elő a sövény növényeit arra, hogy a talaj felszínétől kezdve elágazásokat képezzenek, és később se kopaszodjanak fel! A következő év tavaszán a visszametszést 30-40 cm-rel magasabban meg kell ismételni.
Meddig érjen a sövény?
A sövénynek sokféle funkciója lehet: leggyakoribb az, amikor a telek egyes részeit (pl. a díszkertet a haszonkerttől, vagy a gazdaság udvartól kívánják elkülöníteni. Máshol az épített kerítéssel párhuzamosan nevelt sövény nyújt védelmet az utca zajától, porától, vagy körülveszi és védelmezi a játszóteret, a pihenő-olvasó helyet, megakadályozza, hogy az utcán közlekedők belássanak a kertbe. A sövényt e céloknak megfelelően legalább másfél méter magasságig kell felnevelni.
Milyen növényből álljon a sövény?
A sövény növényállománya állhat tűlevelű és lomblevelű örökzöldekből, amelyeknek az az előnye, hogy télen is zöldek, üdék maradnak és takarják a nem látványos kertrészleteket. Látványosan szép sövényt telepíthetünk lombhullató cserjékből is. A sövények lehetnek nyírottak és szabad növekedésűek. A nyírott sövények keresztmetszete enyhén trapéz alakú, felül keskenyebb, alul szélesebb legyen, mert így a talajszint felett nem kopaszodnak fel. A nyírást régebben hosszú élű ollóval végezték, manapság ezt a munkát meggyorsítják és megkönnyítik az elektromos energiával, vagy akkumulátorral működő nyírógépek.
Hogyan nyírjuk a sövényt?
A lomblevelű sövényeket először rügyfakadás idején, majd pedig szükség szerint többször is meg lehet nyírni. Az örökzöld sövényeket kora tavasszal és késő ősszel kell formázni; ezek nyírásánál figyelembe kell venni azt, hogy a tű- vagy lomblevelek nélkül maradt hajtások elszáradnak, nem hajtanak ki, tehát a növény megritkul, felkopaszodik. Az oszlop növésű örökzöld egyedekből álló sövénynek csupán a kiálló és az elszáradt hajtásait kell megkurtítani.
Hogyan ápoljuk a sövény talaját?
A sövények talaját ősszel, vagy kora tavasszal, óvatosan úgy ássuk fel, hogy a sekélyen elhelyezkedő, felszívó gyökereket ne szakítsuk, vagy vágjuk el. A trágyázásból a sövények se maradhatnak ki, jóllehet a szerves trágyát és a komposztot nem egyszerű dolog bejuttatni a növények gyökeréhez! Az ősszel lehullott leveleket ne távolítsuk el, mert ezek elkorhadva táplálékul szolgálnak a növényeknek és búvóhelyet adnak a kertben telelő énekes madaraknak és hasznos rovaroknak, gilisztáknak, sünöknek stb.
Néhány példa a különböző, sövénynek alkalmas növényekre
Magas, nem nyírott ,lomblevelű sövénynek: mezei juhar, gyertyán, som, orgona, mogyoró, nyári jázmin, sárga lonc, hóbogyó, gyöngyvessző, faeper.
Átjárhatatlan nem nyírott sövénynek: narancseperfa, lepényfa (gledícsia), ezüstfa, galagonya, vadrózsa, ördögfű, orgona.
Rendszeresen nyírott lombhullató sövénynek: júdásfa, húsos som, fagyal, eperfa, tűztövis, gyöngyvessző, tamariszk, rózsa lonc, borbolya.
Rendszeresen nyírott örökzöld sövénynek: álciprus, tiszafa, tuja, boróka, vörös fenyő, duglászfenyő, szerb lucfenyő, magyal, mahónia, babérmeggy, japán som.
Alacsony, nyírott jelzősövénynek: levendula, buxus (puszpáng).
Egynyári sövénynek: seprűfű (Bassia scoparia); régi, falusi portákon nevelt, sűrűn ágas, 50-80 cm magas bokrot fejlesztő növény; ősszel pirosra színeződik.
Kerítésre futtatható, sövényszerű növények: vadszőlő, borostyán, magyar lonc, egynyári komló.
Különleges növényfigurák sövénynövényekből
A fák és bokrok mesterséges figurákká alakítása régi hobbija a különlegességeket kedvelő embereknek. Az erre alkalmas (rendszerint apró leveleket és sok hajtást fejlesztő) fás növényekből – igen sok munkával és dicsérendő szakértelemmel - gyakran csodálatra méltó állati, vagy emberi figurákat hoznak létre; köréjük, vagy a közelükbe egynyári virágokat ültetnek, kerti eszközöket helyeznek el, építményeket alkotnak. Vagy benépesítik színes, torz kerti törpékkel és édeskés állatfigurákkal. Ennek a művészetnek több ezer éves múltja van a kínai és a japán kertkultúrában, de Európában is elterjedt a főúri, barokk kertekben, sőt egy idő óta ismét divatossá vált a kert egy kitüntetett helyére valamilyen látványosan nyírott növényt elhelyezni. Ilyen, dézsába ültetett „készítményeket" a kereskedelem is forgalmaz, és valljuk be, hogy ezeknek nagy sikerük van a gyerekek körében, de elismerést vált ki a felnőttek között is, akik szívesen örökítik meg fényképeken is a buxus bokrokból kialakított páva, liba, mókus – humorosnak is mondható – figuráját.
A magam részéről jobban szeretem a természetes növényformákat, mert szerintem nincs a környezetünknek szebb és nemesebb teremtménye egy terebélyes diófánál, egy virágokkal teli rózsabokornál, vagy egy ízes, zamatos, piros gyümölcsöket érlelő szamócatőnél.