A babér (Laurus nobilis) kis termetű fa, amelyen örökzöld, bőrszerű, erős illatú levelek, jelentéktelen, sárga virágok és éretten fekete, bogyószerű termések fejlődnek.
A Földközi-tenger partjain mindenütt otthon van, nem csoda tehát, hogy gyakran megjelenik az ókori történelemben és az irodalomban; a megbecsült római költők homlokát arany babérkoszorúval övezték és az ókori olimpia győzteseit is babérkoszorú illette meg.
A babérfát dézsában vagy égetett agyagcserépben lehet felnevelni. A törzses fácskát minden nyáron alakítómetszésben kell részesíteni.
Télen hűvös (5-8 °C-os), fagymentes helyen kell tartani, majd a fagyok elmúltával a szabadba állítani.
A teleltetőből kihozott növényeket néhány napig edzeni, árnyékolni ajánlatos, mert a hirtelen napsütés következtében a leveleik „megégnek”. Kertben teraszon, kapu mellé állítva igazi testőrnövény!
A babérlevél jelentékeny fűszer a konyhában: főzelékek, saláták, vadas húsok hagyományos ízesítője.
