A kertekben öntözésre és tisztításra rengeteg vizet használunk fel. Ha az esővizet nem engedjük a csatornába, sokat spórolhatunk és a környezetet is kíméljük.
A csapadék kiegyensúlyozott felhasználását érhetjük el azzal, ha gyűjtjük az esővizet. Mikor sok van, akkor gyűjtjük, mikor kevés, öntözésre használhatjuk.
Régen...
A 20. század elején a lakosság hordóba, kádba összegyűjtötte az esővizet, mert szép illatos lett tőle az abban mosott ruha és selymes a lányok haja. Tették ezt annak ellenére, hogy a kutakról még ingyen hozhattak vizet és nem volt csatornadíj sem. Az esővíz azért jobb, mert a talajvizekhez képest lágy víz, nincs benne mész, kevesebb szappantól felhabzik.
... és ma
Manapság nagyon sokat fizetünk a víz- és csatornahasználatért. A vízdíj azért olyan magas, mert a természetes vizeket bonyolult eljárásokkal tisztítják és szállítják a fogyasztókhoz. Ezek az eljárások pedig nemcsak bonyolultak, hanem erőforrás-igényesek, így környezetterhelők is. Tehát ha az esővíz begyűjtése által ingyen vízhez jutunk, akkor egyben a környezetünket is tehermentesítettük.
Egy modern háztartásban akár napi 160 liter ivóvizet is elhasznál a legdrágább vezetékes vízből.
Napi ivóvíz-felhasználás (liter/fő):
- takarítás 5
- mosogatás, főzés 10
- fürdés 70
- kert öntözése 10
- mosás 20
- WC-öblítés 45
Mennyi esőt gyűjthetünk?
Egy 100 nm-es családi házban lakó 3 fős család házon belüli vízfogyasztása kb. napi 480 liter, évi 175 m3. A 100 nm-es ház teteje is kb. 100 nm felületen gyűjti a vizet. Évi 550 mm csapadékkal számolva 55 m3 víz gyűjthető össze, azaz a víz- és csatornadíj 30%-a is megtakarítható.
A környezettudatos Németországban ezért támogatják az esővízgyűjtést, ezzel motiválva a lakosságot, hogy öntözésre, autómosásra, esetleg vécéöblítésre ezt a takarékos, helyben nyert vízforrást használja.
Magyarországon az átlagos csapadékmennyiség 550 mm négyzetméterenként. A természetben élő növények átlagos csapadékigénye 520 mm évente. Örülhetnénk, hisz ez bőven fedezi az igényeiket. Azonban ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy növényeink aktív állapotunkban, a tenyészidőszakban (áprilistól novemberig) igénylik leginkább a csapadékot, akkor pedig átlagosan csak kb. 300 mm hullik négyzetméterenként. Ez négyzetméterenként 220 liter vízhiányt jelent. Ezt pedig valahonnan pótolnunk kell, ha kertünkben nem akarjuk kókadó növények közt, a kiégett gyepet nézve tölteni hétvégéinket.
Hogyan érdemes?
A kertépítésben egyre inkább bevett gyakorlat, hogy öntözőrendszerek telepítésekor rögtön földalatti esővízgyűjtő tartályokat is elrejtenek a kert talajába. Az így raktározott vízzel, (utántöltést és szűrést végezve), ragyogóan öntözhetjük a pázsitunkat, mészkerülő vagy akár mészérzékeny dísznövényeinket is.
Az esővízgyűjtés legegyszerűbb módja a tetőre hulló csapadék elvezetése a megfelelő nagyságú tartályokba. Az így nyerhető vízmennyiség kiszámításához vegyük figyelembe, hogy 30-40 nm tetőfelületről 1 köbméter víz gyűjthető össze havonta.
A legegyszerűbb megoldás, ha egy hordót állítunk az ereszcsatorna alá. Ezzel csak az a baj, hogy nehéz a vizet kinyerni belőle, nincs az öntözéshez szükséges víznyomás, ráadásul hamar elkoszolódik, bealgásodik a víz. Ennél szakszerűbb módja az esővíz felfogásának, ha acéltartályokat vagy a helyszínen kivitelezett vasbeton tartályokat építenek. Ezek hátránya, hogy gyakran idő előtt korrodálódnak, vagy megrepednek és elfolyik belőlük a víz.
A legmodernebb megoldás az edzett műanyagból, speciálisan víztárolásra gyártott tartályok földbe süllyesztése. A talajfelszín alá helyezett tartályok ugyan a mechanikai hatásoknak kevésbé állnak ellen, de kis odafigyeléssel akár életünk végéig kiszolgálhatnak minket. A célnak megfelelően mindenféle méretben és összeszerelésben hozzájuthatunk a legkülönfélébb formákhoz.
Előnye a műanyag tartálynak, hogy könnyen telepíthető, kicsi a tömege és viszonylag egyszerűen szerelvényezhető. Telepítéskor a kiásott gödör aljára homokágy kerül majd a tartály köré pedig vízelvezető réteg és már rá is kapcsolható az esővízcsatorna gyűjtővezetéke. A tartályok összekapcsolhatóak, ezért nagyfelhasználók igényeit is képesek kielégíteni.
Esztétikus és bevált esővízgyűjtő módszer az eresz alá vagy mellé szerelt (vagy állított), kifejezetten esővíz gyűjtésére szolgáló zárt műanyagtartály. Az ereszcsatornával egyszerűen, pl. 2 méter magasságban összeköthető. Ha elég magasra tesszük a tartályt, akkor az aljára szerelt csapon keresztül elvezetve az öntözővizet lesz elegendő víznyomás a locsolókannák megtöltéséhez. Természetesen szivattyút is helyezhetünk a tartályba, és akkor a víznyomás nem lehet probléma.
Mi lehet a hátránya?
Az esővízgyűjtésnek természetesen hátránya is van. Elég, ha megnézzük, hogy eső után néha milyen koszosak lesznek az autók: ugyanis az esővíz sem mindig tiszta. A városi levegő szennyezettsége is könnyen átvándorol az esőcseppekbe, így gyakran a nitrogén és kénvegyületek miatt savas kémhatású, vagy éppen koromtartalmú az esővíz. A másik problémát a háztetőkön felhalmozódó szennyeződések (madárürülék, ereszbe hulló falevelek) okozzák.
Érdemes tehát odafigyelni az esővíz használatára, esővízgyűjtő-berendezést venni, esetleg szakértő véleményét kérni. A megtakarítás és a környezet tehermentesítése megéri az utánajárást.
