47. hét: A bimbós kel kifejezetten téli zöldség

47. hét: A bimbós kel kifejezetten téli zöldség

Aki az életének nagyobb részét a természetben - kertben, mezőgazdasági nagyüzemben, erdőben - töltötte el, az akarva-akaratlanul szelektál az őt körülvevő élőlények között.

Akadnak, amelyekhez kevésbé kötődik és vannak, amelyekhez érzelmileg szorosan kapcsolódik. Ezen utóbbiak közé természetszerűen főként azok az élőlények sorolódnak, "akikhez" valamilyen kellemes élmény, emlék fűződik.

Kelbimbó

Története

Számomra a termelt növények közül a bimbóskel egyike az emlékezetes növényeknek. Hogy miért? Az ötvenes évek elején (amikor ezt a növényt a nagyközönség még alig ismerte nálunk) az akkor általam irányított állami gazdaság már termelt kelbimbót a Magyar Hűtőipar megrendelésére. A termelés eredményesnek bizonyult. A sikert azonban nem az eladott kelbimbóból származó tetemes jövedelem jelentette, hanem az, hogy a visszamaradt lombot és a felszecskázott szárat a tehenekkel etetve, a tejhozam ugrásszerűen megemelkedett, ami abban a tej szegény időben különösen örvendetes eseménynek számított.

Talán ennek az élménynek a hatására kertemnek azóta is elmaradhatatlan terménye a bimbóskel; mini káposztafejeiből szép és ízletes köret készül az ünnepi asztal számára, a szárát és a leveleit pedig - saját állatállományom nem lévén - a szomszéd csirkéi fogyasztják el jó étvággyal.

Vavilov szerint a káposzta géncentruma a mediterránvidéken van. A növénynek sok évezreden át nem alakultak ki változatai. Az egyiptomiak például csak a simalevelű káposztát ismerték. Nagy Károly Capitularé-jában már megemlíti a karalábét, és a 12. századbeli irodalmi emlékekben szó esik a kelkáposztáról, a fehér és vörös fejes káposztáról is. Valószínűleg jóval később alakult ki a kelkáposzta, majd a 16-17. században tűnt fel a karfiol. Végül legutolsóként ismerte meg az emberiség a bimbóskelt. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, és ezért nevezik az angol nyelvben brüsszeli káposztának (brussel sprouts). Galgóczy Károly: Kertészet kézikönyve című, 1896-ban megjelent munkájában, amely pedig az alcím szerint "tüzetes utasítás a konyhakertészet, gyümölcstenyésztés és virágmivelés körében", még hiába keressük a bimbóskelt!

Külleme különlegesnek mondható, mert semmi más, nálunk termelt növényhez nem hasonlatos. Méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek a diónyi, káposztához hasonló szerkezetű bimbói, kedvező esetben akár 100 darab is egy tövön. Önmagában is dekoratív jelenség, akár a virágágyban is megállja a helyét.

Kétéves növény, amely az első évben csak a vegetatív szerveit fejleszti ki, és a második évben hoz magot. A nálunk termelt bimbóskelek javarészt hibridek (a magtasakon F1 jelzés látható), és ezek magja továbbtermesztésre nem alkalmas.

Termesztése

A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Mégis inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye. Homokon igen sokat kell öntözni. A kertben a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet; különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítottuk. A bimbóskel ugyanis több kálit és kevesebb nitrogént igényel. Túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Igen jelentős a növények bórigénye, ezért ajánlatos őket bórtartalmú lombtrágyával egyszer-kétszer megpermetezni.

Sok fényt igényel, ezért nem szabad sűrűn ültetni, de nem előnyös a fák árnyékában sem nevelni, mert ittnem fejlődnek ki a bimbói. Csak három-négy évenként ültessük ugyanarra helyre, nehogy a kártevői és betegségei módfelett elszaporodjanak.

A bimbóskel vízigényes növény - jóllehet a káposztafélék között a legjobban viseli el az időszakos szárazságot. Lehetőség szerint öntözhető helyre ültessük.

A mi körülményeink között a bimbóskel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe. Előterménye lehet a zöldborsó, a retek, a fej és saláta, a spenót, a karalábé vagy a zöldhagyma. Jó módszer az is, ha a palántáit uborka- vagy zöldbabvetés közé ültetjük. Ennek kettős haszna is van: területet takarítunk meg vele, mert a palánták kezdetben igen lassan növekednek, és az uborka, illetve a bab számára szélárnyékot is nyújt a viszonylag nyurga növésű és nagy lombú bimbóskel.

A magjait cserépbe, ládába vagy - ha sok palántát akarunk nevelni - palántanevelő ágyba vetjük el május közepén. A csírázó magvak 5-6 nap alatt kikelnek; a palántákat -föltéve, hogy nem állnak nagyon sűrűn - nem szükséges átültetni. Hathetes korukban, 4-5 levelesen ültessük el a palántákat a veteményeságyásba.

Helybe nem szoktuk vetni, mert ez pazarlás volna a drága vetőmaggal. Ha mégis, akkor a sűrűn álló palántákat át lehet ültetni a veteményeskert más helyére. Az alacsony növésű fajtákat 50 X 50 cm-re, a nagyobb termetűeket 70 x 70 cm távolságban ültessük egymástól. Túlságosan ne takarékoskodjunk a hellyel, mert a sűrűn álló növények bimbói kicsik és lazák maradnak, tehát használati értékük csökken.

Jó helye van a bimbóskelnek a kerítés mellett egy sorban vagy a Virágos- és a veteményeskert közé térelválasztónak ültetve, mert az egyenes, derék növények úgy állnak egymás mellett, mint a díszőrség tagjai.

Kiültetés után rendszeresen gondoskodjunk az ágyás gyommentességéről és a talaj lazításáról. A növények között óvatosan kell munkálkodni, mert a levelek nagyon törékenyek. A bimbóképződés megindulása előtt egyszer-kétszer permetezzük Volldünger vagy Wuxal előírásos oldatával.

Szeptemberben, amikor a bimbók fejlődése felgyorsul, az oldalleveleket kitördeljük, de a levélkoronát meghagyjuk. Így a bimbók több fényhez és tápanyaghoz jutnak, és jobban kifejlődnek, zártak, kemények maradnak. Októberben a levélrózsa közepét is kivághatjuk, és ezt nagyon zsenge kelkáposztaként használhatjuk fel.

A bimbóskelnek elég sok kártevője van. A kis palántákat a nyári, száraz és meleg időszakban gyakran támadják meg a földibolhák. Később a káposzta- bagolypille hernyója rágja a lombot, a levéltetvek telepednek meg rajta, és késő ősszel a meztelen csigák lepik el.

A kifejlett növények jól tűrik a hideget, sőt a kemény téli fagyokat is. A növények közül csak annyit kell felszedni, amennyinek a bimbóit a háziasszony felhasználja. A többi tő a helyén maradhat, és ezeket folyamatosan takarítjuk be. A téli fagy még előnyös is, mert a bimbókban ennek hatására fokozódik a cukortartalom, és csökken a "káposztaíz".

Egy tő 250-600 g bimbót terem. Négyfőnyi család számára 15-20 tövet ültessünk.

Felhasználása

A kelbimbók beltartalmi értéke jelentős, sok A-, B1-, B- és C-vitamint tartalmaznak, és számottevő az emészthető rost- és fehérjetartalmuk is.

Nagy értéke, hogy kifejezetten téli zöldség, tehát akkor kerülhet a család asztalára, amikor viszonylag kevés és drága a friss zöldség.

Kelbimbó

Akinek a kertje távol van a lakásától, az kénytelen a kelbimbó termését a fagyok előtt leszedni. A legjobb eltartási módnak a háztartási mélyhűtés kínálkozik; a megválogatott bimbók torzsáját simára vágjuk, sós vízben néhány percig előfőzzük, és nejlonzacskóban lefagyasztjuk.

A friss és a fagyasztott kelbimbóból könnyen és gyorsan készthetők a korszerű ízlésnek megfelelő, tápláló, de nem hizlaló ételek.

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR