A magaságy növényállományának nélkülözhetetlen eleme, mert erős illata számos kártevőt és kórokozót távol tart a termesztett növényektől. Ezért ne is ültessük sorba, hanem elszórtan a többi növény közé.
Az utóbbi években két fokhagymaváltozat vált közismertté, az egyiket ősszel, a másikat tavasszal kell duggatni, de ránézve a két típus hagymája között igen nehéz különbséget tenni. Az őszi egyáltalán nem érzékeny a fagyokra (Makói őszi).
Egy fej fokhagymában 8-10 gerezd van. Ültetés előtt a hagymákat gerezdekre szedjük. Az őszi típus gerezdjeit október második felében, a tavasziét március elején duggatjuk el 5-6 cm-re egymástól. A térigénye tehát igen szerény, úgyszólván ott él meg, ahol a többi növény között egy kis hely akad a számára.
Nyári ápolása gyomtalanításból áll. Csak nagyon sekélyen szabad megkapálni, mert a gyökerei közvetlenül a talaj felszíne alatt helyezkednek el, és ha ezek a gyökerek megszakadnak, akkor a hagyma fejlődése is megáll.
A fokhagyma (Allium sativum L. convar. sativum) - az őszi és a tavaszi ültetésű egyaránt - július első felében szedhető fel. Az érést a nyaki részen fonnyadásnak induló levelek és az eldőlt lapos levelek jelzik. Ne késlekedjünk a kiszedésével, mert a túlérett hagyma gerezdjeire esik szét, illetve csapadékos időben újra gyökereket fejleszt. A kiszedett hagymákat néhány napig szikkasztjuk, majd megtisztítjuk a gyökérzettől, füzérbe kötjük, és szellős, hűvös helyen felakasztva tároljuk a felhasználásig.
Négyzetméterenként 40-50 fej (1,6-2 kg) fokhagymánk terem.
