Tavasszal, nyár elején kertekben és réten érdekes jelenség figyelhető meg: a növények szárán, levélnyélen feltűnően nagyméretű, 1-2 cm-es kiterjedésű habos fehér nyáltömeg látható, melyet számtalan apró levegőbuborék tart keményen.
Népiesen a nyálhabot kakukknyálnak is nevezik. A hab védi az abban élő kabócalárvákat növekedésük, fejlődésük alatt. A kifejlett kabóca (imágó) a habból bújik elő.
Hazánkban csak néhány tajtékos kabóca faj él. Száraz és nedves füves területek, rétek növényei mellett fűzfákon, égerfákon is élnek tajtékos kabóca fajok. Szúró-szívó szájszervű állatok, a növények nedvével táplálkoznak, a kiszívott növénynedvből készítik a habos anyagot. Jelenlegi ismereteink szerint a tajtékos kabócáknak sem az imágó, sem a lárvái lényegesen nem károsítják a növényeket.
Tömeges fellépésük esetén erős vízsugárral a hab eltávolítható, a belőlük kikerülő lárvák védelem hiányában elpusztulnak. A habnyál a rovarölő szert gátolja az abban élő állathoz való jutását, felhígítja azt, ezért a rovarölő szeres permetezés eredménye kétséges.
A tajtékos kabócák a Kabócák alrendjébe tartoznak. A kabócák mindegyike szúró-szívó szájszervű rovar, több száz hazai faja ismert hazánkban. Méretüket tekintve eltérőek: 1-2 mm-esek és 15-18 mm-es méretűek is ismertek. Két pár hártyás szárnnyal rendelkeznek, így repülni is tudnak és szoktak is, elsősorban csoportos vándorlásukkor.
Tajtékból kimászó kabócalárva (nimfa)
A növényeken gyakran csak ugrálnak. Általában melegkedvelőek, ezért a nyár közepére szoktak felszaporodni, tömegesen megjelenni. Többségük száraz, napos réteken, árokpartokon, füves területeken él, gyakoriak azonban kertekben is. Jelenlétükről akkor bizonyosodhatunk meg, ha a növény levélzetét megmozgatjuk: hirtelen felpattannak a korábban észrevétlenül ott tartózkodó kabócák.
Vérpettyes kabóca
Számos kabóca faj növényi kórokozók terjesztésében is részt vesz: fitoplazmák terjesztését végzik, azok vektoraik. A fitoplazmával fertőzött növény nedvét kiszívják, majd a következő növényt szívogatva bejuttatják a nyálukban lévő kórokozót. Zöldségfélék, gyümölcs- és szőlőfajok valamint virágok fitoplazmás betegségeinek terjesztésében fontos szerepet játszanak.
Védekezés ellenük nehéz, mivel rejtetten élnek, nem feltűnő jelenlétük, gyakran csak rövid ideig (1-2 óráig) tartózkodnak a növényen, majd tovarepülnek. Ezért a kémiai védekezés lehetősége bizonytalan.
