Búcsúzunk Gentitől, barátunktól, kertész-újságíró kollégánktól. Bálint János írása.
Gentischer Gábor 1964-től évfolyamtársam volt a budapesti Kertészeti Egyetemen. Tanultunk, dolgoztunk és sportoltunk együtt, barátok lettünk. Korábban a kecskeméti kertészeti szakközépiskolában érettségizett, egykori osztálytársai mesélték, hogy ott is kiváló diák volt, és olyan erős, hogy a kézilabda pályán dobott az egyik kapuból a másikba. Ez jó alap egy gerelyhajító karrierhez, és Genti ezt célozta meg a kertészmérnökség mellett, szinte minden nap járt edzésekre, és keményen hajtott. Én futottam reggelente egy kört az egyetem előtti parkban, ahol Gábor csatlakozott, miután lejött a Gellért-hegyről, és később még került egyet a Citadellánál. Nem semmi teljesítmény egy amatőr sportolótól. Mi többiek a szabadidőnkben zsebpénzért kertészkedtünk a budai villák körül, Genti ritkán jött velünk, mert az edzése fontosabb volt. Emiatt elég szegény maradt, a közértben mindig csak tejet és kenyeret vett, mondván, hogy ebből futja a legtöbbre. Ebédelni persze jártunk együtt a jó minőségű és gazdag menzánkra.
Egyszer egy szigetcsépi gyakorlatról a rossz idő miatt hazaengedték az egész évfolyamot még ebéd előtt. A diákok nagy része rohant a vonathoz. Mi Gentivel és talán még néhányan maradtunk száz adag gulyáslevesre és mákostésztára. Úgy belaktunk, hogy a következő vonathoz sem tudtunk volna futni, Genti szavaival élve punnyadtunk egy órácskát a hazatérés előtt.
Sikeresen diplomáztunk, Genti Pest közelében maradt a Felsőbabádi Állami Gazdaságban, szerintem azért, hogy folytathassa a budai edzéseket. Nem tudom, hogy a gerelyhajítás miért és hogyan ért véget, de Genti váltott a Balatonboglári Állami Gazdaságra, ott lett kutató és szőlő tápanyaggazdálkodási szaktanácsadó, ami akkoriban kiemelkedő munkahelynek számított. Még ennél is fontosabb, hogy feleségül vette Boglár legszebb lányát, Pados Klárit, és hamarosan két nagyszerű gyermekük született, Zsófi és ifjabb Gábor. A családnak lakás kellett, Siófokra költöztek. Klári sokáig a Siófoki ÁG-ban dolgozott, Genti a zöldbabtermelést vezette, és hamarosan a zöldségtermesztési rendszerek egyik országos szervezője lett, ebből a témából doktorált az egyetemen. Sajnos a néphadsereg is kutatott és szervezkedett, a harminc felé járó Gentit behívták néhány hónapra. Klárinak ez nehéz időszak lehetett, két kisgyerekkel, sok munka mellett, családfenntartóként.
A nálunk idősebb kertész évfolyamokat még diplomázás után hívták be katonának, a többség aknavetős kiképzést kapott, mert állítólag a földmérő előtanulmányok ehhez jó alapot képeztek. Az utánunk jövő évfolyamok már az egyetem előtt, előfelvételivel katonáskodtak. Mi, közbülsők azt hittük, hogy megússzuk, kimaradunk, de nem így történt, az utolsó emberig, az ország minden sarkából összevadásztak bennünket, 35 éves korunkig.
1985-ben Genti végre megtalálta a számára ideális foglalkozást, tanár lett a balatonboglári középiskolában. Pedagógusi végzettséget is szerzett, nagy lelkesedéssel és boldogan tanította főleg a kertész diákokat. Egy nagyon sikeres évtized után viszont elpanaszolta nekem, hogy már nem elég motiváltak az új tanítványai, nem igyekeznek a gyakorlatokon, néha már szívesebben helyettesít a szomszédos gimnáziumi osztály biológia óráin, mint a saját kertész foglalkozásain. Sajnáltam, hogy romlik a helyzet a középfokú oktatásban, és név nélkül elmeséltem a történetet a szakképzéssel foglalkozó egyetemi rendezvényen. Azonnal jelentkezett hozzászólásra egy diáklány, büszkén mondta, hogy ő egy Gentischer-tanítvány, minden szakmait Gábortól tanult, ő motiválta az egyetemi jelentkezésre, és Gentinek köszönheti, hogy itt lehet. Hasonló esemény éveken át még sokszor megtörtént, számos továbbtanuló Gentischer-tanítványt ismertem meg az egyetemen. Ilyenkor mindig felhívtam Gentit telefonon az iskolájában, és beszámoltam a büszke korábbi diákjairól. Azt hiszem, jól esett Gentinek, örült, hogy nem hiába dolgozik.
Genti olyan jól tanított, hogy hamarosan országos tanácsadó, régi nevén tanfelügyelő lett a mezőgazdasági szakképzésben. Sokat utazott az iskolák között, de nem szívesen fogadták; egy tanár sem szereti, ha beülnek az óráján a hátsó padba, és jegyzetelik a hiányosságokat, amit aztán megvitatnak az igazgatói irodában. Kitaláltuk Gentivel, hogy vigyen magával friss kertészeti újdonságokat bemutató kész tananyagokat. Gábornál ezek alapjai százával összegyűltek, követte a külföldi sajtót, sokat fordított, saját szakmai rovata volt a fiam internetes Bálint gazda portálján, számos cikke jelent meg a nyomtatott Kertészet és Szőlészet hetilapban. Az egyetemen már volt technika az írásvetítő fóliák másolására, Genti nálunk gyártotta a tananyagokat, a tanfelügyelői látogatások ezek átadásával és megbeszélésével kezdődtek a meglátogatott iskolákban, rögtön szívélyesebb lett a fogadtatás. A barátságunk is profitált a gyártásból, Gentire ilyenkor ráesteledett az irodámban, és nálunk maradt egy késő esti beszélgetésre.
Genti találkozott az egykori évfolyamtársaival ötven évvel az egyetemi végzés után, az aranydiploma átadásakor. A legutóbbi, 2025-ös találkozóra már nem jött el, nem akarta, hogy lássuk betegen, leépülve az általunk ismert egyenes derekú sportembert.
Genti nem csak tanított, egész életében maga is kertészkedett, kardvirágot, szőlőt, őszibarackot, almát, mandulát, somot termelt. A gyümölcsöket tudományosan is kutatta, nemesítette, feldolgozta. Legalább száz videója van az interneten csodasövényekről, gyümölcsösök metszésről, az utóbbiban a fiam rendezésében, az apám részvételével együtt is dolgoztunk. Ezek a filmek talán örökre fennmaradnak, még Genti unokái, Ádám és Gergely is tanulhatnak majd belőlük. Sajnos önmagáról nem szeretett beszélni, a fiam nehezen vette rá arra a másfél percre, amikor zavarában szélesen mosolyogva bemutatkozik az online metszési tananyag szerzői között. Megnézhetik Zsófi Facebook oldalán, és a Google talál még rengeteg Gentischer-videót az interneten. Genti hiányozni fog mindannyiunknak, de csak egy kattintás, és találkozhatunk vele, a beszélgetés egyoldalú lesz, de mindig tanulhatunk belőle.
Bálint János
Utóirat a Hobbikert.hu szerkesztőségétől: 2009 és 2025 között Genti több mint kétszáz cikket írt nekünk izgalmas kertészeti témákról. Változatos írásai némelyike a hobbikertészekhez, mások a profi kertészekhez és a természeti iránt érdeklődőkhöz szóltak. Lelkesen fotózott is hozzájuk. A Balintgazda.hu portálon ebben a tizenhat évben külön rovatot vezetett, amelynek ez a búcsú az utolsó bejegyzése. A rovat címe: GENTISCHER, ide kattintva végiglapozható.
