Ilyenkor a kertészkedőnek még van ráhatása a hamarosan érő gyümölcsök minőségére, érdemes ritkítani a gyümölcsöt, alakítani a koronát. Sőt, még zöldségmagvakat is lehet ilyenkor vetni, amelyek őszre, télre fogyaszthatóvá válnak.
Kedves Húgom!
Ezekben a hetekben csúcsforgalom van a kertekben, mert aki csak teheti – éppen úgy, mint Ti és mi is – annyi időt tölt a növényei között, amennyit csak lehet. És most a kerti munkák sem zsúfolódnak, lehet pihenni, olvasni, élvezni a növények gazdagságát, változatosságát és szépségét, nem is beszélve a gyümölcsökről és zöldségfélékről, amelyek mostanában már folyamatosan érnek – az egész család örömére.
Munka és pihenés
Ez a kellemetes kettősség jellemzi most a kerti életet. A továbbiakban néhány tennivalóra hívom fel figyelmeteket.
A hullott gyümölcs összegyűjtése amilyen egyszerű, olyan fontos feladat, mert a gyümölcsfák mindenek előtt a korcs, a rosszul megtermékenyült és a fölösleges mennyiségű gyümölcsöktől igyekeznek megszabadulni. Lehullanak a fáról a molyos, moníliás gyümölcsök is, amelyek a földön heverve terjesztik a betegségeket és a kártevőket. Ezért a hullott gyümölcsöt rendszeresen össze kell gyűjteni és mélyen elásni vagy a kukába dobni. A most még éretlen gyümölcs nem alkalmas cefrézésre, hiszen alig van benne cukor.
Még mindig érik a málna, mert a gyümölcsök kifejlődése és érése akár négy hétig is elhúzódhat, ha alaposan öntözzük a bokrokat. Azt talán mondanom sem kell, hogy a málnást két-három naponként át kell járni, nehogy az érett bogyók lehulljanak és tönkremenjenek.
A télikörte- és almafajták viszonylag jó termést ígérnek. A gyümölcsöket ajánlatos megritkítani, mert ahol egy csoportban több gyümölcs fejlődik, ott rendszerint nem jutnak elegendő tápanyaghoz, nem fejlődnek ki, nem ízesednek, színesednek meg. Ezért egy-egy bogernyőben csak két-három gyümölcskezdeményt hagyjál, a többit ollóval vágd le. Sokan úgy vélik, hogy a gyümölcsritkítás következtében kevesebb termésük lesz. Ez azonban nem így van. A megmaradó gyümölcsök sokkal szebbek és értékesebbek lesznek, és a termés összmennyisége is növekszik.
A szőlőtőkék hajtásai hosszúra nőttek. Ezek egyrészt árnyékolják a fürtöket, másrészt a gombabetegségek hordozói lehetnek. Most már vissza lehet vágni a hajtásokat. Ezt a munkát tetejezésnek vagy csonkázásnak nevezik. Nagy hibát követ el az, aki ezt korán végzi el, mert a visszametszés hatására az ún. nyári rügyek kihajtanak, és az így keletkezett hajtások sűrűvé, tömötté, nehezen kezelhetővé teszik a tőkét.
A legkorábbi csemegeszőlő fajták fürtjeinek az érését némileg meggyorsíthatjuk, ha az árnyékoló leveleket lecsípjük, levágjuk. Ne feledkezz meg arról, kedves Húgom, hogy a szőlő nem utánérő gyümölcs, tehát a leszüretelt fürtök már nem érnek tovább. (A legkorábban a fürt vállán levő bogyók lesznek édesek, ízesek és legkésőbb a fürt csúcsán elhelyezkedők.)
Személyes tapasztalatom szerint – és remélem, hogy ezzel Te is egyetértesz – a családi konyha számára igen értékesek azok a zöldségek, amelyek a téli hónapokban adnak vitamint, emészthető rostot. Ilyen a bimbóskel, a póréhagyma és egy kiváló, de nálunk csak igen ritkán termelt zöldségnövény, a leveles kel, amelyre különösen fel szeretném hívni a figyelmedet. Még mielőtt kérdeznéd, máris közlöm, hogy a vetőmagja a jobb árukínálatú szakboltokban beszerezhető. Most kell elvetni a tápanyagban gazdag talajba. A legjobb műanyag pohárban előnevelni, és a négy-öt hetes palántákat kiültetni. Egész télen a szabadban lehet, és csak annyit kell belőle betakarítani, amennyit a háziasszony feldolgoz. Bőségesen tartalmaz fehérjét, igen sok karotint, B1- és B2-vitamint, C-vitamint, sok meszet és foszfort. Látványnak sem megvetendő a szép formájú növény a fagyos, téli kertben.
Az egynyári virágok most teljes pompájukban parádéznak. Sok vizet és tápanyagot kívánnak. Az elnyílt virágok levágásáról, leszedéséről ne feledkezz meg!
Ennyire tellett, kedves Húgom. Várom leveledet, kérdéseidet. A kerti munkához és vakációtokhoz az egész családnak jó egészséget kívánok!
Kelt Füreden, nyárhó idején, júliusban.
Utóirat
A csemegekukorica érettségét úgy állapítjuk meg, hogy a fedőleveleket a cső egyik oldalán megbontjuk, majd a közepe táján egy szemet a körmünkkel felhasítunk. Ha sűrű, tejszerű nedv buggyan ki belőle, akkor főzésre már alkalmas. Az íze akkor a legkellemesebb, ha forrásban levő vízbe tesszük a csövet és néhány lefosztott, zsenge fedőlevelet is.
A felmelegedett pincékben a bor felületén gyakran fehér lepedék (borvirág) jelenik meg. Ezt oly módon távolítjuk el, hogy gumicső segítségével töltögető bort juttatunk a tárolóedénybe, az a borvirágot leöblíti.