A télről éppen olyan élénk gyerekkori emlékeim jutnak most az eszembe, mint a költőnek: hógolyózás, csúszkálás az utca jegén, úton az „oskola” felé, korcsolyázás a patak befagyott jegén, a korai lámpagyújtás és a meleg szoba, a vastag dunna otthonos ölelése.
Emlékezés a régiekre
A felnőtteknek is jellegzetes, telet idéző foglalatosságaik voltak: többet tartózkodtak a pincében, a boroshordók között, az istállókban, javították a szerszámokat, a szekeret, köszörülték az ekevasat és a fejszét, igazgatták a szalma-és a szénakészletet, egyengették a trágyakazlat. Fontos – rendszerint közmunka - volt a kőhordás az utak javításához és a jéghordás. Mindkettőnél fordulónként egy „nyelet” pálinka volt a fizetség.
Este, a pislákoló petróleum-lámpa (később villany) fényénél kukoricát morzsoltak, a csupasz csutkával vörösre fűtötték a vaskályhát,, tollat fosztottak, babot, lencsét , vetőmagot válogattak. Közben mókáztak, tréfákat meséltek, a lányokat ugratták, citeraszó mellett énekeltek. Egyik-másik gazdának volt már hangszórós rádiója, azt nagy figyelemmel hallgatták, mert minden újdonságnak számított, ami a nagyvilágban történt!
Összefoglalom az ismereteimet
Számomra most is csendesebbek ezek a januári hetek: a kert pihen, a földet megtrágyáztuk, felástuk, a fagyérzékeny növények egy közeli üvegház biztonságában telelnek, a rózsabokrok, a szőlőtőkék, a fügebokor betakarva várja a kikeletet. Én is igyekszem hasznosítani az időt, és hozzá fogtam egy régi vágyam megvalósításához: csokorba foglalom az ismereteimet azokról a növényekről, amelyek körülöttünk, a környezetünkben élnek, de valami különleges, szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek, vagy irodalmi, művészeti, történelmi, tudományos kapcsolataik vannak. Csak példaképpen: összefoglaltam azt, hogy miket írt az ókori Hippokrates és Plinius a fagyöngyről, m ilyen betegségek ellen javallották a leveleinek a főzetét és miért terjedt el az utóbbi fél évszázadban olyan nagymértékben, hogy már védekezni is kell ellene? Talán egy könyvet is sikerül kerekíteni e témából. Örülnék, kedves Húgom, ha megírnád, hogy elolvasnád-e?
Mi történik most a kertben?
Január, a kétarcú (előre és hátra tekintő) istenség hónapja már megörvendeztethet bennünket néhány napfényes órával, amelyeket a kertben lehet – hasznos munkával – eltölteni. Néhány növény már éledezni kezd: virágzik a valódi jázmin, a varázsmogyoró, bimbózik a sárga viola, a mogyoró és a sombokor, szinte világít a fekete hunyor hófehér virága. (Azért fekete a neve, mert fekete a bogyója!)
A gyümölcsfák mély nyugalomban pihennek és majd csak márciusban indul meg a nedvkeringésük, akkor kezdenek duzzadni a rügyeik és a legserényebb,a mandula virágai talán ki is nyílnak. A fiatal fák alakító és az idősebb fák fenntartó metszését csak ekkor kell elkezdeni.
Most célszerű viszont elvégezni egy másik munkát, amelyet az utóbbi években sajnálatosan elhanyagoltunk! A fatörzsek és a vázágak tisztogatására, kaparására gondolok, amelynek során az elhalt szövetekből álló kéregpikkelyektől szabadítjuk meg a fát, a száraz és beteg ágakat vágjuk le, a sebeket kezeljük, a korhadt odvakat tömjük be és közben rengeteg kórokozó spóráit, tojásait, lárváit, bábjait is elpusztítjuk. A munkát nyeles fakaparóval kell elkezdeni és drótkefével kell befejezni. Örömmel jelentem, hogy az ügyes kertészek fúró-vagy csiszológépre szerelt eszközzel sok fáradságos kézi munkát takarítanak meg és igen eredményes munkát végeznek.
Kérem, ne feledkezzetek meg arról, hogy a fatörzs alatt a talajt takarjátok le fóliával, mert így könnyebb a fertőző anyagokat tartalmazó hulladékot összegyűjteni,majd pedig elégetni.
Csíráztassunk, mert egészséges
Az egészségtudatos, modern ember – az is, akinek kertje nincs – most nevelhet csírákat. Ezek igen jelentősek lehetnek a téli hónapokban jelentkező betegségek (influenza, nátha, köhögés,stb.) megelőzésében a szervezetünkből ugyanis januárra kiürülnek a nyáron és ősszel felhalmozott vitaminok és ezért fogékonyabbá válunk a betegségekre. A magvakból házilag nevelt csírák hihetetlen mennyiségű vitamint, értékes mikroelemeket (magnézium, foszfor, kálium, szelén, jód, stb.) enzimeket és ballasztanyagokat tartalmaznak, hiszen a magban tárolódik minden anyag, amire a kezdetben nagyon gyámoltalan, kikelő növénynek szüksége van. A csírák alkalmasak arra, hogy feltöltsék szervezetünket a biológiailag fontos vegyületekkel addig, amíg az első tavaszi újdonságok (hónapos retek, zöldhagyma, fejes saláta, spenót) a kertből a család asztalára kerülnek.
Csíráztatásra sokféle mag alkalmas: a gabonaszemek (búza, rozs, zab) csírái sok ásványi anyagot tartalmaznak, a napraforgó, a hajdina, a lóhere, a lucerna csírája vitaminokban gazdag, a zöldségfélék (retek, fejes káposzta, vöröshagyma, brokkoli) csírái szerves savakban gazdagok. Értékes csírákat nevel a bab, a lóbab, a lencse is, de ezeket 10-15 percnyi főzés után ajánlatos fogyasztani, mert bennük egy enyhén mérgező, emésztést gátló fehérje, fazin van, amely a főzés hatására elbomlik.
A csíráztatás igen egyszerű feladat: kevés hely kell hozzá, rövid idő és csupán némi gyakorlat! Csíráztató edények a kereskedelemben kaphatóak, de bármilyen lapos edény is megfelel erre a célra. Az edény aljába 1-2 cm vastag, mosott homokréteget terítünk, vagy kibéleljük több réteg nedvszívó papírral. A magokat megmossuk, 12 órán át áztatjuk, hogy a héja felpuhuljon, majd a magvakat a csíráztató edénybe rakjuk 4-5 cm vastag rétegben. Ügyelni kell arra, hogy a magok az eredeti tömegüknek kb. ötszörösére duzzadnak meg, azaz egy csészényi magból egy liter csíra lesz ! Ezután az edényt világosra, de nem tűző napsütésre, 17-21 °C fokos helyre (konyhaablak) állítjuk, naponta kétszer megöntözzük, vagy langyos vízzel megpermetezzük, vigyázva arra, hogy a magok alatt ne legyen állott víz, mert akkor megrothadnak. Az első két-három napban ajánlatos a magokat leöblíteni és lecsöpögtetni.
A csírák és a csírás magok 5-8 nap múlva fogyaszthatók. Salátába keverve, szendvicsre szórva, dresszinggel meglocsolva önállóan is változatossá, egészségesebbé teszik étkezésünket. Jó étvágyat hozzá!
Figyelem: csávázott, vagy beteg (pl. fuzáriumos) magokat csíráztatásra nem szabad használni!
Hát ennyi fért az idei, második levelembe, kedves Húgom. Kérlek, ebben az évben is kísérjétek figyelemmel jó szándékú javaslataimat, Igyekezni fogok, hogy ne veszítsük el gyümölcsöző, levelező kapcsolatunkat.
Kelt Kertvárosban, január második hetében
