A nyughatatlan kertész ilyenkor már tervezni kezdi a jövő évi teendőket: be-benéz egy kertészeti szakboltba azzal a céllal, hogy mielőbb beszerezze a kora tavaszi vetéshez szükséges vetőmagokat, a növényvédő szereket, a műtrágyákat és kiegészítse szerszámkészletét. (Az ádventi hetekben talán azért is, hogy ajándékot vegyen az ugyancsak kertészkedéssel megáldott szeretteinek.)
Kedves Húgom!
A múlt hét végét még mi is a kertben töltöttük, és védett helyre menekítettük a még szabadban lévő, érzékenyebb növényeket, leveregettük a fák ágairól, a bokrokról a súlyos hóterhet. Most azonban szobafogságban tart az újabb hóesés. Sebaj, így legalább alkalmam van arra, hogy feldolgozzam felgyülemlett postámat.
Örömmel értesültem leveledből, hogy befejezted az őszi munkákat a kertben, az ásást is, amelyet olyan fontosnak tartok a talaj termékenysége szempontjából. Biztosan emlékszel arra a beszélgetésünkre, amelyben kicseréltük abbéli tapasztalatainkat, miszerint a tavaszi ásásban a magvak és a palánták lassan, vontatottan fejlődnek, mert a rögök között nem jutnak a gyökerek elegendő vízhez és tápanyaghoz. Ezzel szemben az ősszel felásott talaj (az egészen laza homoktalajok kivételével) a téli fagy és a csapadék hatására aprómorzsás szerkezetűvé porhanyul; az ilyen földben a növények meglelik az optimális életfeltételeiket.
Jó néhány zöldségünk a szabadban telel.
A póréhagyma a legnagyobb hideget is károsodás nélkül viseli el, és mindig csak annyit kell belőle felszedni, amennyit felhasználunk. Ha a helyére szükség van, akkor ki lehet emelni a hagymákat a földből és el lehet őket vermelni a kert egyik félreeső sarkában. így akkor is hozzájuthat a háziasszony, ha a föld át van fagyva.
Értékes téli zöldségféle a bimbóskel, amely ugyancsak a szabadban telel át. Ha csúcsát visszavágod, a bimbók jobban fejlődnek, de a levelek maradjanak a száron, mert ezek táplálják a növekvő kelbimbókat.
Ne szedd ki a földből a mángold töveit sem. A levelei ugyan elfagynak, de vastag gyökerében sok tápanyagot halmozott fel. A gyökér némi takarással áttelel és tavasszal nagyon gyorsan leveleket hajt, amelyekből igen korai, vitamindús, spenótszerű főzelék készülhet. Persze a tő később felmagzik. Egy-két maghozó tövet érdemes megtartani, hogy elláthasd vetőmaggal magadat és ismerőseidet.
Hagyd a földben a metélőpetrezselymet is, de takard be őket lombbal és ennek tetejére – nehogy a leveleket a szél elfújja – tegyél néhány levágott ágat. így akár télen is hozzájutsz friss „petruskához".
Már korábban váltottunk szót a csicsókáról
Most azt kérded, vajon áttelel-e. Nos, a csicsóka roppant hasznos terménye a kerteknek, és én örülnék a legjobban annak, ha mindenütt volna belőle néhány tő. Előnyei: biztonságosan termeszthető, semmiféle vegyi növényvédelmet nem igényel, dekoratív térhatároló növény, a gumója egészséges táplálék, helyettesíti a burgonyát és jól beilleszthető a cukorbetegek diétás étkezésébe is. Kétségtelen hátránya azonban a csicsókának, hogy nyersen nem tárolható: nedves helyen tartva meg- penészedik, szárazon kiszikkad. Ezért a legcélszerűbb a földben tartani, azaz mindig annyit szedni ki belőle, amennyit a háziasszony(úr) rövidesen feldolgoz. A fagyott földből nem lehet ugyan a gumókat felszedni, de tavasztól őszig fogyaszthatjuk a csicsókát és néhány hétig kamrában, raktárban kielégítően eltartható.
A naspolya és a birs a két legkésőbb betakarítandó gyümölcs
Későn is fejlődnek ki, és nem árt nekik, ha az őszi, hűvös idő kinn találja őket a fán. Ha 2-3 fokos fagynál nagyobb hideg éri őket, akkor azonban a húsuk idő előtt elkásásodik és megromlik.
A háziasszonyok gyakran panaszolják, hogy a birs gyümölcse kívülről egészségesnek látszik, de amikor felvágják, akkor a belseje rothadt vagy penészes, fogyasztásra alkalmatlan. Ennek az okát a monília nevű gombabetegség fertőzésében kell keresni. E gomba spórája már tavasszal a virág bibéjét megfertőzi, ezen keresztül jut el a magházba, ahol azután elszaporodik és a gyümölcs rothadását okozza. A betegség ellen most a levelek összegyűjtésével, tavasszal pedig permetezéssel (1,5%-os bordói lé) lehet eredményesen védekezni.
Neked is ajánlom, kedves Húgom, hogy ültessetek a kert egyik sarkába egy naspolyabokrot, amely mutatós lombjával és szép, fehér, tavaszi virágaival teszi gazdagabbá a kert képét. A jó fajták pogácsa méretű gyümölcsöt nevelnek. Ezt is a nagyobb fagyok előtt kell betakarítani; a kezdetben kemény gyümölcsök fagymentes, hűvös helyen tárolva beérnek, megpuhulnak, kellemesen pikáns ízűvé válnak és karácsony táján fogyaszthatók. Nagy értéke a naspolyabokornak, hogy úgyszólván egyáltalán nem igényel vegyi növényvédelmet.
Az őszi hónapokban sokféle szerves hulladék halmozódott fel a kertben
Ezeket nem tanácsos elégetni, érdemesebb komposztálni. Az összegyűjtött, lehullott lombból, a zöldségfélék szárából, a kipréselt szőlőtörkölyből, a kukorica szárából, az elszáradt és kiszedett egynyári virágokból igen értékes talajtápszer készülhet. A szerves anyagokat összerakjuk csinos kis kazalba, rétegenként megszórjuk egy kevés, a korhadást elősegítő alginittal és a kazlat alaposan megtapossuk, majd lefödjük egy réteg földdel. Jövőre majd egyszer-kétszer át kell a komposztot keverni. így a nyár derekára-végére teljesen egynemű, szagtalan, barna, könnyen kiszórható trágyaszerrel leszünk gazdagabbak, és ezt a saját készítésű anyagot sikeresen használhatjuk a talaj termőképességének fenntartására, sőt növelésére.
Fagymentes időben ne feledkezzetek meg a lomb- és tűlevelű örökzöld fák és bokrok öntözéséről, mert ezek télen is vesznek fel vizet a talajból. A nyári aszály után most különösen nagy a kiszáradás veszélye. Nem elég azonban, ha csak annyi vizet öntözünk a tövükhöz, amennyi megsötétíti a talaj felszínét, a növény méretétől függően 10-50 liter vizet öntözzetek egy-egy fa alá.
Ennyire futotta, kedves Húgom, a mai penzumból. Továbbra is várom leveleidet, amelyekre szívesen válaszolok.
Kelt Füreden, december havában.
