Néhány érdekes új és régi növényről szeretnék beszámolni, amelyek ismerete hasznot hozhat a kertészkedőknek. Nem is beszélve az újdonságok iránt érdeklődőkről!
77 évvel ezelőtt, aratás vége felé hozta az örvendetes értesítést a posta, hogy felvételt nyertem a m.kir. Kertészeti Tanintézet, az akkor legmagasabb képesítést nyújtó kertészeti oktatási intézmény rendes hallgatói közé. Akkor az volt a szabály, hogy akit felvettek valamelyik agrár-felsőoktatási intézménybe, annak az elméleti oktatás megkezdése előtt egy év gyakorlatot kellett teljesítenie egy erre feljogosított uradalomban vagy kertészetben. Én ezt a gyakorlati évet három gazdaságban töltöttem el: gróf Hadik-Barkóczy Endre hitbizományának Kőkert nevet viselő almaültetvényében, amely akkor az ország legnagyobb almagyümölcsöse volt a Szabolcs-Szatmár megyei Szamossályiban. Innen mentem tovább Dr. Györgyey Lajos szőlőbirtokára, Tápiógyörgyére, majd pedig a Hatvani Cukorgyár virágkertészetében fejeztem be „időleges, fizetés nélküli magángyakornoki" pályafutásomat.
És akkor elkezdődött a főiskolai élet! Az első, gyakorlati napon a tanársegédeknél sokkal többet tudó Jani előmunkás úr irányítása és ellenőrzése mellett száraz szarvasmarha-trágyát morzsoltunk. Csak azért, hogy megtanuljuk: milyen nehéz a kertész élete!
Az első tesztfeladat
A következő hét első napján egy érdekes feladatot kaptunk az európai hírű tudóstól, Dr. Husz Béla egyetemi professzortól. Egy hosszú asztalon 50 különböző, de közismert növény, vagy annak valamilyen része volt megszámozva kihelyezve: egy akkor virágzó gyujtoványfű, egy körtefa hajtása, egy szamócatő, egy tavirózsa, egy bogáncs, néhány dinnyemag, néhány naspolya, egy tő kamilla, egy erdei csiperke gomba és így tovább. Minden hallgató kapott egy beszámozott űrlapot, amelybe be kell írnia a felismert növény nevét. Az űrlapot később a demonstrátorok elemezték és a hallgatókat ennek alapján rangsorolták. Mert a növényvilág ismeretét a kertészkedés ABC-jének tartották. Jogosan, hiszen e nélkül nem lehet se agrotechnikát tervezni, sem pedig a növények legjobb hasznosítását megszervezni.
Elveszett növények
Nagy kár, hogy a mai társadalom jelentős része nem ismeri azokat a növényeket se, amelyekkel nap mint nap találkozik. Ismerek olyan óvónőt, aki megmutatta a gyerekeknek a zöldborsó növényt és rajta a hüvelyeket, mert a gyerekek nem tudták elképzelni, hogy a kis, zöld bogyók, amelyek szinte minden nap a tányérjukon maradnak, hol teremnek? Szinte teljesen hiányoznak az emberek ismeretéből a még nem is olyan régen népélelmezési cikknek számító növények, mint a köles, a pohánka, a csicsóka, a csicseriborsó, a sáfrányos szeklice és a mezei (galambbegy) saláta, amelyeket most is gazdaságosan lehetne termelni és az egészséges táplálkozásban hasznosítani. Számos, régi szép virágos növény (sárga viola, seprűfű, porcsín) is hiányzik a magyar kertek flórájából.
... és megtalált növények!
A közlekedés, a nemzetközi áruforgalom és a turizmus fejlődésével számtalan, eddig ismeretlen növény jut el hozzánk is. Talán nem annyi, mint Amerika felfedezése után, amikor a kukoricát, a burgonyát, a paprikát, a paradicsomot ismerhettük meg, de manapság a virágüzletek számunkra teljesen ismeretlen növényekkel halmozzák el a piacokat nem csupán Amerikából, hanem Ázsiából, Afrikából és Ausztráliából is. Néhányukkal történt találkozásomról itt is beszámolok.
ZI-ZI
A zi-zi pálmára már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmemet, mert ez az örökzöld növény igen kevés gondozás mellett is jól dekorálja az üzleteket és irodákat. A Zamioculcas zamiifolia botanikai nevet viselő növény elviseli a fényhiányt, a szennyezett levegőt, az elkésett öntözéseket, a szűkös táplálást, de folyamatosan zöldel, lombosodik, sarjhajtásokat nevel, könnyen szaporítható, vagyis minden tulajdonságot visel, amire egy nagy forgalmú helyen szüksége van egy szobanövénynek. A trópusokról került hozzánk, ezért csak a fagy és a huzat - no meg a kora - teszi tönkre. Bővebben erről a növényről itt olvashatnak >>
YAM
Egy Hajdú-Bihar megyei községben tartott író-olvasó találkozó utáni beszélgetésben egy hölgy egy tasak magot mutatott nekem és elmondta, hogy unokaöccse tíz évvel ezelőtt emigrált és hosszú hányódás után Dél-Koreában kötött ki, ott teremtett egzisztenciát magának és küldte ezt a tasak magot nővérének, hogy vesse el, mert náluk ez egy közhasznú növény. Hosszas utánjárás után sikerült megállapítanom, hogy a papírtasak a yamgyökér magvait őrzi, amely nálunk olyan csekély sikerrel termelhető, mint a valamikor nagy energiával és sok pénzzel támogatott citrom, narancs, gyapot, gumipitypang és kenáf termelése hozott.
KERTI EBSZŐLŐ
Nagyon értékes növénynek tűnik egy áfonyának mondott egynyári növény, amelyet először egy Csongrád megyei gazda mutatott be nekem, de azóta az ország számos részéből jelezték, hogy eredményesen termelik. Az angol szakirodalom segítségével sikerült megtudnom, hogy a növényt Észak-Amerika mérsékelt égövében széles körben termelik. Az amerikai növénynemesítők a nálunk jól ismert fekete ebszőlőből (Solanum nigrum L.) állították elő és fekete bogyói friss fogyasztásra igen kellemesek, de nagyszerű ivólé és dzsem is készíthető belőle. Bővebben itt olvashatnak róla >>
BAZELLA
A minap kaptam egy jelzést itt a honlapomon Berta István, kolozsvári olvasónktól, hogy valami szép virágot látott egy virágüzlet kirakatában és meg akarta azt vásárolni, de az eladó még a nevét se tudta, azt pedig még kevésbé, hogy a napsütést, vagy az árnyékot, a sok, vagy a kevés vizet, a meleget, vagy a hűvöset kedveli-e és ezért elállt a vásárlástól.
Magam is azt a feladatot kaptam, hogy feleségem egy barátnőjének névnapjára valami különleges , cserepes növényt vásároljak és az ismerős eladó csak annyit tudott a kiválasztott növényről mondani, hogy bazella! Szerencsémre az internet és Mas Yamaguchi: World vegetables című, nagyszerű enciklopédiája segített megtudnom, hogy a szép virágú növény egyben étkezésre is szolgál, mert a leveléből hazájában, Indiában és Indonéziában jóízű főzeléket készítenek. A botanikai neve pedig Basella alba, vagy Malabar spinach, azaz malabári spenót. Képeket a növényről itt találnak >>
