4-5 négyzetméteres területen már a család számára gazdaságilag jelentős eredményeket lehet elérni a kertészkedéssel. De a büszkeségünk egy cserép virág vagy fűszernövény is lehet!
A kertészek elégedettek lehetnek a nemrég véget ért 2014. év időjárásával, a termés mennyiségével és minőségével. Az új év azonban, eddig kevésbé ismert, de kétségtelenül közérdekű feladatokat támaszt azokkal szemben, akik termőföldet, házikertet, hobbi telket, tanyát birtokolnak és annak megművelésére vállalkoztak. Úgy látszik, hogy a piacra termelés és a családi önellátás problematikája elválik egymástól. Az előbbi gyors ütemben fejlődik és korszerűsödik, míg az utóbbi lassan és bizonytalanul halad előre.
A kenyér, a tej és a tészta mellett a burgonya, a káposztafélék, a bab és a borsó azok a termények, amelyek táplálóak és egyszerűen, olcsón előállíthatóak lévén legalkalmasabbak a mélyszegénység szenvedéseiben élő társaink kitörésének elősegítésében.
Az elmúlt évben sokfelé jártam az országban és szép példákat láttam arra, hogy miképpen illeszkedik be a kertészkedés, mint egészséges szabadidő foglalkozás, vagy mint mellékjövedelem szerzése a családok életébe. Kiváló eredményeket értek el ezen a téren a pusztamérgesi szakiskola vezetői, akik egy zöldség- és gyümölcskertészetet alakítottak ki, ahol a tagok az iskolai és szociális konyha részére minden zöldségfélét és gyümölcsöt megtermelnek, a többletet pedig értékesítik. Kiváló kezdeményezés a karcagi, közületi konyhakert, amely sikeres, országos versenyt is indított. De kedvező tapasztalatok születtek szerte az országban, a közösségi kertekben is, ahol be lehetett bizonyítani azt, hogy alig 4-5 négyzetméternyi apró parcellán is lehet gazdaságilag értékelhető termelési eredményeket elérni.
Aligha fogom valaha elfelejteni azt a jelenetet, amikor az egyik lakossági fórumon egy idősödő férfi szót kért és elmondta, hogy neki és családjának mit jelent a termelés:
- Februárban megvásároltam a hónapos retek vetőmagját. Azt a fajtát választottam, amelynek a húsos gyökere fehér, de a levelek alatti része piros színű. A magokat egyenként felragasztottam papírszalagra, hogy se a kelleténél több, se kevesebb drága vetőmagot ne használjak fel. Március elején raktam ki a vetőszalagot a magaságyba, mert a talajt akkor már elég melegnek ítéltem meg és tíz nap után örömmel észleltem, hogy a növénykék már kikeltek és gyorsan növekednek. Húsvétkor a kiszedett jókora retkeket csokorba kötöttem és a család asztalára tettem! Saját termés! – mondtam büszkén.
Igen, a saját termésnek előszereteti értéke van, mert ebben mindenki nemcsak a pénzbeli értéket látja, hanem a saját döntéseinek helyességét, a munkáját, a törődését és az aggodalmait is, amelyeket a termelésre fordított.
A korszerű, önellátó termelésnek két további követelménye van: a minőség és a választék. A saját termést mindenki akkor takarítja be, amikor az a legjobb, legízesebb, a zöldbab még nem szálkás, az őszibarackból már csepeg az édes, illatos gyümölcslé. Ezt pedig csak a frissen betakarított zöldség és gyümölcs képes nyújtani a fogyasztónak. A saját termést fogyasztva nem kell aggódnunk amiatt, hogy van-e benne valami, egészségre ártalmas vegyszer maradéka...
Nagy előnye a kiskerti termelésnek, hogy azokat a fajtákat részesíti előnyben, amelyeket a család tagjai különösen kedvelnek. Van, aki az erős paprikát, van, aki az édeset fogyasztja szívesen; aki a zöldhüvelyű zöldbabot szereti, az rá se néz a sárgahüvelyűre. Az almákat sokan a színük alapján választják ki. A választék bővítését legeredményesebben a gondosan és szakszerűen megtervezett kiskertben lehet megvalósítani! És ennek a gyümölcseire lehet magabiztosan azt mondani: de hát ez kérem, saját termés!
