A különleges sárga virágzuhatag történetéről szeretnék egy mesét megosztani mindazokkal, akik már rendelkeznek, és azokkal is, akiknek még nincs ilyen növényük.
Már lehullóban vannak a Magyar Gyula által nemesített, kúszó lonc narancssárga, elnyílt virágai. Az elmúlt napokban percekig néztem a terasz sarokoszlopára felkúszó hajtások virágtömegét. Ekkor jutott eszembe egy legenda ennek a növénynek az elnevezéséről, amelyről korábban írtam ugyan már, de talán nem mondtam mindent el. Íme, a teljes történet:
Másodéves hallgatója voltam a Kertészeti Akadémiának és gyakorlati munkát végeztünk Magyar Gyula, gyakorlatvezető tanár és növénynemesítő vezetésével az intézmény kamaraerdei törzsgyümölcsösében.
Ebédszünetben a hosszú asztalunkra került egy nagy kondér gulyásleves, amelynek elfogyasztása közben beszélgettünk, és az egyik évfolyamtársam megkérdezte az asztalfőn ülő Magyar Gyulától, hogy miként kapta az új loncfajtája a szokatlan tellmanniana fajnevet. Gyula bácsi kicsit gondolkodott és azután a következőket mondta el:
Ezt a kérdést már sokan feltették nekem, de most nektek is elmondom az igaz történetét.
(HQ)
Évek óta kapcsolatban állok a Földmívelésügyi Minisztériumban egy Tellmann nevű főelőadóval, aki kísérletek finanszírozásával foglalkozott. Az volt a problémám, hogy a fajtát – törzskönyvezés előtt – még egy utolsó, fagytűrő képességi vizsgálatnak teszem ki és ennek lebonyolításához egy szerény összegre volt szükségem. Elhatároztam, hogy kérésemet személyesen mondom el Tellmann főelőadó úrnak. Benyitottam hozzá és elmondtam jövetelem célját. A részletes beszámolóm után Tellmann úr határozottan kijelentette, hogy belátható időn belül nem tudja kérésemet teljesíteni.
– Ó, be kár! – mondtam – pedig útközben arra gondoltam, hogy ha megkapom a kért összeget, akkor az új fajtát Önről nevezem el.
– Így már egészen más a helyzet! Eleget teszek a kérésének – mondta.
És az új fajta valóban Tellmann úr nevét viseli: Lonicera tellmanniana. Eddig a mese!
Magyar Gyula (1884-1945) korának egyik legsikeresebb kertészeti növénynemesítője volt. Számos értékes virág- és zöldségfajta került ki a kezéből. A Lonicera tellmanniana a (Magyar Agrártörténeti életrajzok I-P, 1988 Budapest, 442 p.) szerint illatos virágú hibrid, azóta is világszerte szerepel a faiskolai árjegyzékekben.
***
Néhány évtizeddel később Új-Zélandon egy juhtenyésztő farmon láttam a virágzó, kúszó loncot és a házigazdám azt kérdezte tőlem: ön abból az országból jött-e, ahol ezt a növényt kinemesítették? Vagyis Magyar Gyula munkásságának híre a föld másik féltekéjén dolgozó virágkedvelőkhöz is eljutott. Nagyon büszkén válaszoltam!
