A kert állatvilága nagyon sokféle hasznot hozhat a családnak. Némelyik gazdaságit, mások érzelmit, megint mások tapasztalatot.
Amikor őseink felhagytak a vándorló, legeltető gazdálkodással, a vadászattal, a halászattal, a gyűjtögetéssel, akkor állandó tartózkodásra alkalmas építményeket kezdtek emelni. Ennek a kisebb-nagyobb környékét kerítéssel vették körül, tehát megszületett a KERT, amelynek az volt a feladata, hogy helyettesítse az eddig végtelen környezetet: a gyep pótolta a dús legelőt, a virágágy a virágos rétet, az ültetett díszbokrok és a gyümölcsfák az erdőket és a ligeteket, a parányi kerti tó pedig a halakban gazdag folyókat. De ahogy a természet se lehet teljes az ott élő állatok nélkül, úgy a kertekhez szorosan hozzá tartoznak az állatok is. A mi kertjeinkben most is sokféle állat él, de előnyös volna néhány háziállat tartását fokozni azért, mert ezzel csökkenteni lehet a háztartás közvetlen költségeit és további hasznos és szép elfoglaltságot adnak a ház népének.
Nézzük először, hogy milyen állatok élnek a talaj felszíne alatt!
A talaj rendkívül bonyolult, szervetlen, szerves anyagokból álló közeg, amelynek legfontosabb értékét, a termőképességet minden generációnak kötelessége fenntartani, hogy legalább olyan jó tulajdonságokkal rendelkező termőföldet adhassunk át az utódainknak, mint amilyent mi örököltünk az elődeinktől! Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha maradéktalanul megőrizzük azokat a tápanyagokat, azokat a növényi és állati szervezeteket, amelyek ma biztosítják a talaj termőképességét. A feltalajban – a mikroszkopikus nagyságú gombákon kívül – sokféle baktérium, alga, fonálféreg, ázalékállat, giliszta, hangya, bogárpajor és csiga él. Egy régi, de még mindig érvényesnek mondható megfigyelés szerint a feltalajban annyi élőlény nyüzsög, amennyinek a tömege holdankint (régen használt területegység) megegyezik egy tehén súlyával. Itt élnek a sünök, a vakondokok, az ürgék, a mezei egerek s a pockok is.
Károkozó rovarok
A kert légterében számtalan károkozó rovar szaporodik; a régen ismerteken kívül (pl. cserebogár, almamoly, szőlőilonca, burgonyabogár stb.) egyre gyorsabban szaporodnak a kereskedelem és az idegenforgalom által behurcolt kártevők, amelyek azért különösen veszélyesek, mert nincsenek hazai ellenségeik. Ilyen például az igen sok növényt megtámadó amerikai lepkekabóca és a legújabban megjelent zöld vándorpoloska. De a légtérben élnek a nem növényekre, hanem a kertben tevékenykedő, vagy csak tartózkodó emberre nézve veszélyes (pl. darázs, kullancs), vagy csupán kellemetlen rovarok (pl. szúnyog, légy) is.
Vad és szelíd madarak
Nagyon kedvelt vendégei kertjeinknek a madarak. Ezek közé tartoznak a legismertebb és leggyakoribb cinegefélék és a fekete rigó, amelyek télen is közöttünk maradnak. Sajnálatos, hogy ezek között a kertekbe szokott szarkák igen nagy pusztítást végeznek. A városlakók régen sokszor panaszkodtak a mértéktelenül elszaporodott verebekre, amelyek azonban egyre ritkábban fordulnak elő éppen úgy, mint faluhelyen a gólyák, a fecskék, vagy a legszebb dallamokat éneklő fülemülék és pacsirták. Sajnálatos, hogy a falusi portákon egyre kevesebb a tojó tyúk, a liba és a kacsa, pedig ezek igen régen a lakosság ízletes táplálékait szolgáltatták.
Kutya a kertben
Sok kertbarát tartana szívesen kutyát, de félti a kertjét az ebek kártételétől, pedig a kölyökkutyát rá lehet szoktatni arra, hogy ürülékével kímélje a kert növényállományát. Minthogy a kutyának is mozgásra van szüksége és a legtöbb kutya a kerítés mellett szeret futkározni, közvetlenül a kerítés mellé ne ültessünk növényeket, a kutyaházat pedig olyan helyre telepítsük, ahonnan az állat jól láthatja a kerti forgalmat. A régi kutyások ragaszkodnak a megszeretett fajtákhoz, de az új kutyagazdáknak azt tanácsolom, hogy a kistermetű kutyafajtákból válasszanak társat maguknak.
Trükk a macskákhoz
A macskákkal - a közhittel szemben – nincs gond a kertben. S madárfészkek iránti érdeklődésüket úgy lehet megakadályozni, hogy a fa törzsére egy 30-40 cm széles bádoglapot kötünk, amelyen a cicák körme nem tud megkapaszkodni.
Nyúl és galamb
Kívánatos lenne, hogy a családi kertben tartsanak húsnyulat, amely igen sok növényi hulladékot fogyaszt el. Esetleg állítsanak fel galambházat. Mindkét jószág húsa változatosabbá teszi a család étkezését. A nagyobb méretű családi gazdaságokban érdemes kecskét is nevelni: egy fejési ciklusban egy kecskétől 100 liter kiváló tejet fejhetünk.
Többnyire barátságos méhek
Utoljára hagytam a méhek problémáját, mert erről már sok szó esett. Mégis meg kell erősítenem azt a megfigyelést, hogy a méhek nem támadó, hanem csupán védekező rovarok és ezért csak az erős szagokra (izzadság, parfüm) támadnak, de tudják, hogy a szúrásuk az ő pusztulásukat is eredményezi! Ezért indokolt és nagyon szükséges volna, hogy a kertek legalább némelyikében legyenek méhkaptárok, amelyeknek dolgozó lakói megporozzák a gyümölcsfák és a virágos zöldségfélék nyíló virágait.
És akinek tava van...
A kerti vízmedencék és kis tavak nem csak szép tavirózsáknak és egyéb vízinövényeknek, de halaknak, csigáknak, kagylóknak és békáknak is otthont adnak.
