A torma (Armoracia rusticana) a hazánkban termelt, sokféle zöldség között is különlegességnek, a külföldiek szemében pedig jellegzetes, magyar fűszernek számít. Vadon is megterem, de a 15. század óta termesztik.
Nálunk fő termőterülete a Hajdú-Bihar megyei Újléta, Bagamér, Álmosd, Kokad és Vámospércs, ahol a kitermelt tormagyökeret fel is dolgozzák.
A torma sokoldalúan használható fűszer, amely húsfélék ízesítésére, savanyításhoz, káposzta érleléshez használható. Nyersen reszelve tálalják. Ekkor erősen csípős íze van, a könnymirigyeket és a nyálkahártyát ingerli. Melegítés hatására a benne levő mustárolaj egy része elbomlik és emiatt csökken a csípőssége.
A torma évelő, lágyszárú növény, amelynek a vaskos tőgyökerét használják fűszerként. Levelei nagyok, virágzata összetett sátor, amelyben számos, fehér virág nyílik. Főleg a mélyrétegű, nyirkos talajokon termelik. Kiskertben is ilyen helyen, akár a fák árnyékában is megél. Száraz helyen a gyökerek kellemetlenül csípősek lesznek, elágazók, vékonyak, megfásodnak és nehezen reszelhetőek. Jó termőhelyen öntevékenyen szaporodik, de a gyökerei nem elég szépek, ezért jobb minden évben telepíteni. Gyakran panaszolják, hogy mértéktelenül elszaporodik és kellemetlen gyommá változik; csak mély csákányozással irtható ki. Növényvédelmet nem igényel, bár vannak betegségei és egy-két kártevője is, de olyan robusztus, hogy maga is megküzd velük. A termesztéséről részletesen itt olvashatunk >>
Az ősszel kitermelt gyökerek alufóliába csavarva a hűtőszekrényben hetekig eltarthatók. Hosszabb ideig és nagyobb mennyiségben pincében, homokba rétegezve tárolják.
A torma gyökereiből reszelék, ecetes torma, tormakrém és pikáns mártás készíthető. Ezeknek étvágygerjesztő, vérkeringést fokozó, vizelethajtó hatása van. Magas a C-vitamin tartalma. A népi gyógyászatban pakolásként reumatikus és izomfájdalmak ellen használják, de fontos szerepet játszik a kozmetikában, mint a hajregeneráló szerek adalékanyaga is.
