Már a tavaszi hajtásokból következtetni lehet az őszi termésre, de ennél sokkal érdekesebb dolgokat is megtudhatunk a szőlőről.
A szőlő és annak a terméke a bor szorosan hozzá tartozik a magyar ember testi és lelki alkatához. Talán azért, mert a szőlőnek kora tavasztól késő őszig szüksége van a gazdája gondoskodására, vagy azért, mert a vincellérnek is minden nap szüksége van egy pohár borra, amellyel enyhíti a bánatát és gondjait, amellyel fokozza az örömét és karban tartja a munkakészségét.
Addig mentek, ameddig a szőlő megélt
A szőlő hozzá tartozik a nemzet vagyonához. Ahol a római légiók megtelepedtek, azon nyomban szőlőt is ültettek és hódító útjukon nem is mentek északabbra, mint ameddig a melegigényes szőlő megterem. Az irodalmi adatok tanúsága szerint a magyarok gyorsan megkedvelték a szőlőkultúrát és a szőlőskertek területe, a borpincék száma gyorsan gyarapodott. Így történt ez Kőszeg városában is!
Kőszegi szőlőskertek
A 12 000 lakosú, Alpok-aljai városnak és környékének a klímája nem ideális a melegkedvelő szőlő számára; a tél nem nagyon szigorú, a nyár hűvös és csapadékos, de a déli domboldalakon jól érzi magát a szőlő és gazdag terméssel hálálja meg a szőlősgazdák munkáját.
Három nemzet – a magyar, a német és a horvát – kultúrája él itt békésen egymás mellett. A város lakosságának jelentős része jellegzetesen kézművesekből állott. Olyan mesterségek voltak itt képviselve, amelyek manapság már főként csak a családi nevekben élnek: csizmadia, varga, szűcs, mészáros, takács, kovács, bognár, gombkötő, de voltak teljesen kihalt mesterségek, pl. hajporkészítő, harangöntő folytatói is közöttük. Kisebb-nagyobb szőlőskertje azonban minden valamire való családnak feltétlenül kellett lennie! A szőlőművelés és a borászkodás Kőszegen élő városi sajátosság volt.
Több mint 200 éves a Szőlő jövésének könyve
Nem véletlen tehát, hogy itt jelentkezett először az az igény, hogy minden évben egy adott, tavaszi napon meg kellene örökíteni a szőlőtőkék állapotát. A gondolatot rövidesen terv, majd pedig cselekedet követte és 1740-ben megszületett a Szőlő jövésnek könyve, amelyben minden évben, Sárkányölő Szent György napján (ápr. 24.) rajzban megörökítik a szőlők aktuális helyzetét, vagyis a szőlő hajtásainak, „jövésének" állapotát. A magisztrátusnak ünnepélyes keretek között bemutatott szőlőhajtásokat a hegybíró nyújtotta át a polgármesternek, aki átadta azokat a festőművésznek, aki kezdetben ceruzarajzokat készített, de később színes, valósághű festményekkel gazdagította a könyv lapjait (hozzáfűzve, hogy a hajtás a város melyik dombjáról származik, és milyen szőlőfajtát mutat be). Az év végén ezt egészítették ki a termés mennyiségének és minőségének jellemzésével.
A kincs őrzői és alkotói
A felbecsülhetetlen értékű kultúrkincset a kőszegi Jurisics Miklós Vármúzeum őrzi. Az első rajzokat Schubert Károly lőcsei születésű, Akadémiát végzett művész készítette, majd a nemes munkát Bechtold István ornitológus, Kugler János festő és szobrász folytatta. Több évig vett részt az alkotó feladatban Csapody Vera festőművész (1890-1985) is, akit a természetkedvelő közvélemény mint kiváló illusztrátort, növényfestőt és Jávorka Sándor botanikus munkatársát ismerhette meg. Jelenleg a festményeket Németh János kőszegi tanár-művész készíti. Amikor az „öreg kötet" betelt, Kőszeg testvérvárosának, az osztrák Vaihingen an der Enz-nek a polgármestere egy bőrbe kötött, finom, merített papírlapokat rejtő kötettel ajándékozta meg a várost.
Nem mindennapi esetek
Az idők során érdekes bejegyzések kerültek a Jövések Könyvébe. 1788-tól néhány évig rajzok nem készültek, mert olyan tragikus, tavaszi fagyok voltak, hogy György napján csak vesszőket és elfagyott rügyeket lehetett volna megjeleníteni. 1849-ben a jeles napon már másfél arasznyi hajtások zöldeltek, ősszel mégis nyomorúságosan kevés szőlőt szüreteltek és az abból kiforrt bor is híg lőre lett. 1864. május 7-én és 11-én kemény fagy pusztította el a György napon másfél araszos hajtásokat; ezt júliusban jégeső, októberben korai fagy követte.
Tavaszi hajtás, őszi termés
A kételkedő, gondolkodó ember keresi a választ arra a kérdésére, hogy van-e valami korreláció a tavaszi hajtásfejlődés és az őszi termés között? A válasz: valami van! Az erőteljes tavaszi hajtás arra utal, hogy a tőke egészséges, jól kondicionált, termőképes; a késői kihajtás rövidíti ugyan a vegetációs időt és késlelteti a fürtök beérését, de csökkenti a májusi fagyok kockázatát. Mi tehát a mi dolgunk? Tavasszal várjuk és óhajtjuk a kedvező időjárást és gondolunk arra, hogy a szőlőtőkék még sokáig kénytelenek kinn hálni a szabadban, amíg a fürtök beérnek és a kipréselt szőlőből kellemes italú, jó bor érik!
