A kutyatartás és a kertészkedés nem összeegyeztethetetlen! A jól nevelt kutya nem okoz jelentős kárt a kertben.
Az igaz, hogy a kutyavizeletet sokféle növény – főként az örökzöld bokrok – nem képes elviselni, de a kutyát rá lehet nevelni arra, hogy a dolgát mindig ugyanazon a helyen végezze el. A veszélyeztetett növényeket körül lehet venni hálóval vagy ráccsal, hogy megvédjük őket. A nagy testű, sokat mozgó kutyák számára pedig – végszükség esetén – el lehet keríteni egy területet, ahol kedvükre hancúrozhatnak, amikor a gazdájuk éppen munkában van, nem tartózkodik a kertben.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb baj nem is magából a kutyatartásból származik, hanem abból, ha az állatnak nincs megszokott rendje a kertben. Ha tudja, melyik területre mehet be szabadon, hol játszhat, és mely részeket kell elkerülnie, akkor rövid idő alatt együtt lehet vele élni a leggondosabban művelt kertben is. A következetes nevelés ilyenkor legalább ისეთ fontos, mint bármely kerítés vagy fizikai védelem.
A frissen ültetett palántákra, az új vetésekre és a gondosan előkészített ágyásokra különösen érdemes ügyelni. Ezeket a részeket nemcsak a kutya mozgása, hanem a kíváncsisága is veszélyeztetheti. Ahol a föld laza, frissen felásott vagy öntözött, ott az állat szívesen kaparhat, hempereghet, ezért ezeket a helyeket ideiglenesen célszerű elhatárolni.
Sokat segít az is, ha a kutyának a kertben saját, kijelölt helye van. Egy árnyékos pihenősarok, egy szabad mozgásra alkalmas sáv vagy egy elkerített kis terület csökkenti annak esélyét, hogy a legkényesebb növények közé tévedjen. A nagy mozgásigényű ebek különösen hálásak ezért, mert így nem tiltások között élnek, hanem megkapják a maguk terét.
Az intenzíven művelt kertben a növényvédelem és a tápanyag-utánpótlás miatt is körültekintőnek kell lenni. A frissen kiszórt műtrágya, egyes növényvédő szerek vagy a csigairtó készítmények veszélyesek lehetnek a kutyára. Ezért a kezelések után mindig ügyelni kell arra, hogy az állat csak akkor mehessen vissza az adott területre, amikor az már teljesen biztonságos.
Régi kertészi tapasztalat, hogy ahol rend van, ott a kutya is könnyebben alkalmazkodik. A jól kijelölt utak, az elhatárolt ágyások és az egyértelmű kerti rend nemcsak a gazda munkáját könnyítik meg, hanem az állat számára is világosabbá teszik a határokat. Így a kert és a kutya nem egymás rovására, hanem egymás mellett lehet jelen.
Összességében tehát kutyát tartani az intenzíven művelt kertben is lehet, csak tudatosságra, némi nevelésre és okos kertszervezésre van szükség. A jól nevelt kutya nem ellensége a kertnek, hanem annak természetes része lehet, ha a gazda figyelembe veszi mind a növények, mind az állat igényeit.
