A kelkáposzta nem az a növény, amely első pillantásra kérkedik magával, de amikor a kertésznek biztosra menő, tartalmas zöldségre van szüksége, mindig jó, ha eszébe jut.
Nem annyira kényes, mint némelyik rokona, mégis értékes zöldség, amelynek ott a helye a családi asztalon. Aki magaságyásban kertészkedik, jól teszi, ha erre a növényre is gondol, mert szépen beilleszthető a tavaszi vetemények közé, és viszonylag kevés gondoskodással is szép termést adhat.
Kelkáposzta (Brassica oleracea L. convar. bullata DC.)
A karfiolhoz hasonlóan termeszthető a magaságyban is.
Kevésbé érzékeny és igényes növény, tehát érdemes néhány palántát kora tavasszal a többi növény közé ültetni a fogyasztás választékának bővítésére.
A magaságyás különösen előnyös lehet számára, mert a földje rendszerint lazább, morzsásabb, gyorsabban melegedő, mint a szabadföldé. A kelkáposzta ezt meghálálja, főként a fejlődés kezdeti időszakában. Jó szerkezetű, tápanyagban gazdag talajban gyorsan megerősödik, és a levelei hamar mutatják, hogy kedvére való-e a helye.
Nagy előnye, hogy a tavaszi időjárás szeszélyeit jobban viseli, mint a karfiol. A hűvösebb napok nem viselik meg annyira, ezért a korai kiültetéssel is bátrabban próbálkozhatunk. Persze a jó kertész ilyenkor sem vakmerő: a palántákat fokozatosan szoktassa a kinti körülményekhez, hogy a kiültetés ne érje őket túl hirtelen.
A kelkáposzta helyét érdemes úgy kijelölni, hogy a fejlődése során elegendő térhez jusson. Bár kezdetben szerényebbnek látszik, később nagyobb levéltömeget nevel, ezért a szomszédságát is ennek megfelelően kell megválasztani. A magaságyásban különösen fontos, hogy ne ültessünk mindent túl sűrűn, mert a jó levegőjárás sok kellemetlenségtől megóvhatja a növényeket.
A rendszeres öntözést a kelkáposzta is meghálálja, főként akkor, amikor gyors növekedésnek indul. Nem szereti, ha a földje teljesen kiszárad, de azt sem, ha tartósan pang körülötte a víz. A magaságyásban a nedvességre mindig jobban ügyelni kell, hiszen a föld gyorsabban veszít a vízkészletéből, mint a hagyományos ágyásokban. Egy vékony takaróréteg itt is sokat segíthet abban, hogy a talaj egyenletesebben őrizze meg a nyirkosságát.
A kelkáposzta tápanyagigényes növény, tehát a kiültetés előtt érdemes a talajt komposzttal vagy más érett szerves anyaggal javítani. Ha jó erőben van a föld, a növény levelei erőteljesebben fejlődnek, a fejek szebben záródnak, és a termés is biztosabb lesz. A kertészkedésben sokszor igaz, hogy amit a talajba befektetünk, azt a növény később bőven visszaadja.
A vegyes ültetésben is jól használható. Korai saláták, hagymások vagy más gyorsan lekerülő növények mellé ültetve jó átmeneti megoldás lehet, hiszen mire igazán terebélyesedni kezd, addigra a tavaszi társak közül több már le is kerül az ágyásból. Így a helyet is okosabban használjuk ki, és a kert változatosabbá válik.
A kelkáposzta egyik erénye, hogy nemcsak könnyebben nevelhető, hanem a konyhában is sokféleképpen felhasználható. Levesnek, főzeléknek, párolva vagy töltve is jó szolgálatot tesz, ezért néhány tő belőle valóban sokat adhat a család ellátásához. Az ilyen növények mutatják meg igazán, milyen hasznos tud lenni a magaságyás, ha nemcsak különlegességekkel, hanem jól bevált, tápláló zöldségekkel is betelepítjük.
Amire különösen figyeljünk
-
Jó szerkezetű, tápanyagban gazdag földbe kerüljön.
-
A palántákat fokozatosan szoktassuk a kinti levegőhöz.
-
Ne ültessük túl sűrűn, mert később nagyra nőhet.
-
A talaja maradjon egyenletesen nyirkos, de ne legyen túl vizes.
-
A vegyes ültetésben is jól használható, ha elegendő helyet hagyunk neki.
Miért érdemes helyet adni neki?
A kelkáposzta nem hivalkodó növény, de a kertben éppen az ilyenek bizonyulnak sokszor a leghasznosabbnak. Nem kényeskedik sokat, nem kíván különös fortélyokat, mégis értékes termést ad. Aki a magaságyást szeretné nemcsak széppé, hanem igazán tartalmassá is tenni, az jól teszi, ha a kelkáposztának is szorít benne némi helyet. A kert választéka ettől gazdagabb lesz, az asztal pedig biztosabban ellátott.
