A magaságy egyik legfontosabb és föltétlenül a legkorábbi terménye a hónapos retek (Raphanus sativus L.). Nagy értéke, hogy folyamatosan lehet – és kell – szedni.
A hónapos retket csak nyersen fogyasztjuk, emiatt különösen fontos, hogy benne vegyszermaradékok ne legyenek; ennek a követelménynek a magaságyban termelt retek maradéktalanul megfelel.
Hőigénye igen kicsi, és nem érzékeny az átmeneti fagyokra sem, ezért a magját már március közepén el lehet vetni. A reteksornak csak 15-20 cm széles sávra van szüksége. A vetési mélység 2-3 cm; az ennél mélyebbre vetett magból kelt retek gumói megnyúlnak, sokszor deformáltak. A tőtávolság 2-3 cm. Minthogy a hónapos retket folyamatosan szedjük, a földben maradók később még kifejlődhetnek.
A hónapos retek sok vizet fogyaszt; száraz körülmények között a leveleit megtámadják a földibolhák, a képződő gumója pedig idő előtt megpudvásodik, illetve erősen csípős lesz. A túlzott nitrogénbőség is előmozdítja a pudvásodást, ezért a magaságyból korán kezdjük meg a retek kiszedését. Minél apróbb a gumó, annál jobb ízű, de persze a nagyon kis gumókat nem gazdaságos kiszedni! A gumó nagyságát könnyen meg tudjuk állapítani, hiszen a gumó „koronája" kiáll a földből.
Fajtái közül legismertebb a kis lombú és gyors fejlődésű, skarlátvörös gumójú Korai legjobb. Érdekes fajta a Párizsi piaci, amelynek a gumója hengeres, piros, de a csúcsa fehér.
Egy folyóméter magvetésből 30-35 db, egy négyzetméternyi területről 200 gumót takaríthatunk be.
