A kerítés legyen egyszerű és funkcionális, tehát jelezze a telek határát és nyújtson némi védelmet a hívatlan látogatóktól, de ne legyen túlságosan cifra, cicomás. Anyagában igazodjék a környezetéhez.
A hozzánk érkező külföldi vendégek gyakran csodálkozásukat fejezik ki amiatt, hogy nálunk a kerttulajdonosok milyen nagy költséget fordítanak a kerítések létrehozására. Kétségtelen, hogy minél civilizáltabb egy társadalom, annál alacsonyabbak a kerítések, amelyek gyakran csupán jelzés értékűek vagy az épített kerítést élő, nyírott sövény pótolja.
A kerítést a telek tulajdonosa a saját területén köteles megépíteni, még pedig a teleknek a közúttal érintkező, ún. homlokvonalában, továbbá a közútról nézve a jobb oldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak a jobb oldali oldalhatártól mért fele hosszán.
Sarokteleknél mind a két úttal érintkező telekhatáron a telek tulajdonosa építhet kerítést. A kerítés építéséhez az építésügyi hatóság engedélye szükséges. Ez tartalmazza a kerítés anyagát, magasságát is.
Igen gyakori és viszonylag takarékos kerítés készülhet dróthálóból, amelyet vasbeton, illetve faoszlopokra erősítenek.
A tartósabb kerítésnek kő-, tégla- vagy betonlábazatot építenek. Tömör kerítést lehetőleg ne építsünk! Igen szépek, de gyakori felületi kezelést igényelnek a lécből, deszkából, dorongfából készült kerítések.
