Gyümölcsöskertjeink legkedvesebb és leghasznosabb rovarvendégei a háziméhek. Magyarországon a méhészkedésnek a házak körül nagy múltja van; a legtöbb méhész szórakozásból, amatőr módjára foglalkozik e hasznos rovarok tenyésztésével.
A méz nagyon ízes és egészséges táplálék. Noha a mi éghajlati és környezeti viszonyaink nagyon is alkalmasak a méhészkedésre. viszonylag kevés mézet fogyasztunk. Egy lakosra évente 30-35 dkg méz, vagyis naponta 1 grammnyi jut, szemben mas, a méhészetre kedvezőtlen körülményekkel rendelkező országgal, ahol a fejenkénti fogyasztás az 1 kg-ot is meghaladja. Így azután a termelt mézmennyiségből bőven jut külföldre is.
Gyümölcstermő növényeink szinte kivétel nélkül idegen megporzásra szorulnak. A megporzó vad rovarok száma évről évre jelentősen csökken: ennek következtében fokozódik a méhek szerepe a gyümölcsfák megporzásában.
Ha valaki egy virágzó cseresznye- vagy meggyfa alatt tartózkodik szélmentes, napos időben, akkor maga is meggyőződhet arról, hogy a virágokat milyen tömegben lepik el a virágport gyűjtő háziméhek. Ezek egyik fáról a másikra repkedve a lábukra és potrohuk szőreire tapadt virágport a bibékre juttatják, megporozzák a virágokat.
A méhek először a kaptárukhoz legközelebb eső fákat keresik fel. Minél távolabb van a gyümölcsöskert a méhestől, viszonylag annál kevesebb dolgozó méh jut el a virágokra. A méhek 2 km-nél nagyobb távolságra nem is repülnek.
Sok gyümölcsöskertben volna lehetőség méhek tartására. Ha azonban nem akarunk méhészettel foglalkozni, akkor legalább ne pusztítsuk. hanem védjük e hasznos segítőtársainkat. A gyümölcsfák növényvédelme sok áldozatot szed a méhek társadalmából. A növényvédelemhez és a méhekhez nem sokat értő emberek sokszor indokolatlanul és oktalanul okozzák a méhek tizezreinek pusztulását. Pedig csak néhány alapvető permetezési szabályt kellene figyelembe venni és megtartani! Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze.
1. Virágzás idején csak szükség esetén permetezzünk gyümőlcsösben!
2. Virágzó gyümölcsfát rovarölő szerrel soha ne permetezzünk!
3. Permetezési szándékunkat jelentsük be a községi tanácsnál, ahol azt a méhészekkel közlik, hogy a szükséges óvó intézkedéseket megtehessék.
Sokan félnek a méhektől és ezért nem szeretik, ha a kert közelében méhkaptárt állítanak fel. A félelemre azonban nincs ok. A virágokat szorgalmasan keresgélő méhek csak kivételes esetben támadják meg az embert. A kertjében nyugodtan dolgozó, sétáló vagy pihenő embert a méhek nem szúrják meg. Csupán az erős szagok (izzadság, erős parfüm) irritálja a méheket arra, hogy fullánkukat az ember bőrébe mélyesszék.
A méhszúrás (nem csípés!) nyomán a bőr felületén kisebb daganat, pirosodás, később viszketés jelentkezik, amely azonban veszélytelen és néhány óra alatt elmúlik. A szúráskor keletkezett kellemetlen érzést ecetes borogatással enyhíthetjük.
