Nemigen tudok elképzelni kellemesebb, nyugalmasabb helyzetet, mint egy szőlőlugasban vagy szőlőskertben ülni és jó könyvet olvasni.
Igen ám, de a szőlőnek az a természete, hogy kora tavasztól késő őszig dolgozni, törődni kell vele. Igaz viszont, hogy minden este jólesik egy pohár saját termésű bort elfogyasztani, vagyis a „valamit valamiért" elve itt is bölcsen érvényesül!
A szőlőtőkék tavaszi termőre metszéséről más írásomban már szóltam, most a nyári, úgynevezett zöld munkákról teszek említést.
Mihelyt a tőke kihajtott, szükség van a hajtások megválogatására. Tördeljük ki a túlságosan sűrűn álló hajtásokat, a fürtöt nem nevelőket, valamint az alanyból előtörő vadhajtásokat. Amikor a hajtások megnyúltak, akkor kerül sor a kötözésre, nehogy a szél kitörje az értékes termőhajtásokat. A nyár elejére megjelennek a hónaljhajtások a levelek tövében: ezek elsűrűsítik a tőke lombozatát, megakadályozzák, hogy a fejlődő fürtök elegendő napfényt kapjanak, ezért ki kell törni, illetve ki kell vágni őket. A nyár második felében szükség lesz a csonkázásra is, amely a túlságosan hosszúra nőtt hajtások bekurtításából áll.
Szőlőt nem lehet permetezés nélkül termeszteni! Idejében és nagyon gondosan - mindig az engedélyezett szerekkel - kell védekezni a három gombabetegség: a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás ellen. Szükség esetén ebbe a permetezőszerbe keverhetjük a rovarkártevők (szőlőmoly, atka, szőlőilonca) ellen javasolt szerek valamelyikét. Fordítsunk nagy figyelmet a munka-egészségügyi várakozási idő pontos betartására!
