Bujtásnak azt a növényszaporítási eljárást nevezzük, amelynél az a rész, amelyből az új növény lesz mindaddig az anyatő része marad, amíg meggyökeresedik és önálló élettevékenységre vágyik.
Bujtással leggyakrabban a szőlőtőkéket és a szederbokrokat szaporítják.
A bujtásnak speciális – és jellegzetesen a szedernél alkalmazott – módszere a fejbujtás.
Bizonyára megfigyelte már, hogy ha a szederinda csúcsa a földön hever és kapáláskor kevés föld kerül rá, akkor a csúcshajtáson gyökerek képződnek és ebből új növény keletkezik. Ezt a tulajdonságát a szedernek a kertészek már igen régen felismerték és azt a bogyósgyümölcsöt ezzel a módszerrel szaporítják: az inda csúcsát fejjel lefelé a talajba vezetik és a következő évben az új növényt leválasztják az anyatőről.