Mi számít pontosan gyomnövénynek? A magyar értelmező kéziszótár szerint „a termesztett és haszonnövények között vadon tenyésző haszontalan v. káros növény.” A kertészkedést folytató, a földet művelő ember számára ez a meghatározás túlságosan leegyszerűsítettnek látszik, mert a gyomnövény fogalma ennél sokkal többrétű és összetettebb, nem is beszélve a gyomok gyérítésének sokféle lehetőségéről.
Talán a legjellemzőbb, ha bevezetésként egy példát mutatok be: Kanadában értékes kerti és vágott virág a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), amely nálunk rövid, néhány év alatt az egész országban elterjedt gyomnövénnyé vált. Másfelől nézve pedig a gyomnövények (pl. az árvácska) a nemesítők jóvoltából ősszel kiültethető és virágzó, a tél fagyait a szabadban átvészelő és a következő tavasszal gazdagon virágzó, nagyon változatos színű és kedvelt virággá nemesedett.
Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis)
Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
A gyomnövények egy része igen gyorsan és tömegesen szaporodik és jelentős mértékben megnöveli a kertészek munkáját. Ilyen például a leggyakrabban emlegetett és súlyos allergiás tüneteket is okozó parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), amely akár másfél méter magasra is megnövő, terjedelmes bokor és kötelező az ellene folytatott irtás.
Csattanó maszlag (Datura stramonium)
Selyemkóró (Asclepias syriaca)]
A Nagy-Alföld homoktalajú vidékeinek külterjesen művelt tábláin tömegesen virágzik és szórja szét a magvait a csattanó maszlag (Datura stramonium), erős mérgező anyagot tartalmazó növény, valamint a selyemkóró (Asclepias syriaca), igen jó méhlegelők, ami miatt a méhészek gyűjtik és elvetik a magját, amivel fokozzák a gyomnövény terjedését!
Tarackbúza (Elymus repens)
Az egész országban, változatlanul szaporodik a tarackbúza (Elymus repens), amelynek kiirtása vagy gyérítése különösen fáradságos kézi munka.
Madársóska (Oxalis corniculata)
A kertekben, a virágcserepekben és egyéb edényekben az utóbbi tíz évben tömegesen jelennek meg a madársóska (Oxalis corniculata) alig 5-10 cm magas bokrai: ezek igen gyorsan szaporodnak és sűrű, erős gyökérzetük miatt igen nehezen távolíthatóak el.
Pongyola pitypang, vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale)
Változatlanul sok kellemetlenséget okoz a kertészeknek a pongyola pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale); ezt is csak gyomásóval lehet kiemelni a földből, mert, ha a tőgyökerének egy része sértetlen marad, akkor újból kihajt. Gyakori, szapora és ezért káros gyomnövény a keserűfű, a szulák, a mezei acat, valamint az újabban egyre terjedő aranka is.
Vetésre, ültetésre feltétlenül gyommagoktól mentes, tisztított és ellenőrzött magokat vessünk!
A gyomnövények nem csupán helyet vesznek el a termelt növényeinktől, de elveszik előlük a napfényt, az éltető vizet, a szükséges tápanyagokat és gazdanövényei lehetnek a különböző betegségeknek és kártevőknek is.
A gyomirtás ősi és fáradságos, de eredményes módja a gyomlálás és a kézi kapálás. A növénnyel nem fedett területek gyomirtása rotációs kapával igen gyors és sikeres lehet. A gyomirtó vegyszerek használatát az akadályozza, hogy a kertekben a különböző növények közel egymáshoz helyezkednek el, ezért a speciális hatású gyomirtók használata igen kockázatos.
A gyomirtást minél korábban kezdjük el, annál eredményesebb munkát végzünk! Az érett magokat viselő, kivágott gyomnövényeket ne tegyük a komposztba, mert a magok ott is évekig csíraképesek maradhatnak!
Azt azonban hiba volna állítani, hogy minden gyomnövény káros, hiszen akadnak közöttük az állatok takarmányozására alkalmasak, sőt gyógyhatásúak is, mint például a martilapu és a keskenylevelű útifű, amelyek a jó hatásfokú köhögéscsillapítók közé tartoznak.
És végül: nem tudhatjuk, hogy egy-egy gyomnövény nem tartalmaz-e olyan géneket, amelyeket a jövő növénynemesítője eredményesen használhat fel!
