Jó lenne még az idén egy újabb, (kisebb) termés a konyhakertben. A legtöbb zöldségnél ez még nyár közepén megvalósítható.
A Föld lakossága 2050-ig 10 milliárd főre fog szaporodni. A megnövekedett népesség élelmiszerekkel ellátása pedig csak úgy biztosítható, ha minden megművelhető területet a termelésre használunk fel. Ennek a célnak egy parányi szelete az, hogy a mi éghajlatunk alatt nyári vetéssel/ültetéssel is számos zöldségfélét lehet az őszi fagyok beállta előtt terméssé érlelni. Ehhez persze a talaj gyengülő termőképességének élénkítésére, korszerű termelési módszerekre és rövid tenyészidejű zöldségfajták kinemesítésére is nagy szükség van.
Július elejéig a korai zöldségféléket már betakarítottuk és ezeknek a helye most üresen és felásva, megtrágyázva készen áll a másodvetésre. Erre a célra kiválóan alkalmas
- a zöldbab,
- a sárgarépa (karotta),
- a téli retek,
- a sokféle saláta (endívia, kötöző-, tépő-, mezei-),
- a rövid tenyészidejű csemegekukorica és
- a cékla.
A legutóbbira fokozott érdeklődést kell fordítani, mert ez az egyik élelmezési szempontból is legegészségesebb, legtöbb értékes vegyületet tartalmazó zöldségfélénk.
Tessék a vetőmag kiválasztásánál nagy figyelmet fordítani arra, hogy rövid tenyészidejű fajták magját vessük el! Az üres ágyásból ki kell szedni minden gyökeret, hervadó levelet, mert ezeknek a helye a komposzt tárolójában van; ez után következzék az ásás, vagy legalább 15-20 cm-es talajlazítás, a műtrágya és a talajéletet ösztönző biostimulátor (minden szakboltban sokféle kapható) kiszórása és a talaj finom elmunkálása.
Július vége felé kerülhet sor
- a fagytűrő bimbós és a fodros kel,
- a póréhagyma
palántáinak kiültetésére.
Ezek olyan zöldségfélék, amelyeket a nálunk szokásos mértékű fagy nem károsít, tehát a téli hónapokban is a szabadban maradhatnak és a ház asszonya mindig annyit takaríthat be belőlük, amennyi a család napi ellátásához szükséges. Nem mulaszthatom el, hogy ne hívjam fel a tisztelt Olvasók figyelmét arra, hogy az egy méter magasra növő fodros kel milyen szívderítő látvány a télen üresnek, elhagyottnak látszó kertben! Különösen amikor a dér, vagy a hó rátelepszik a levelekre!
Másodvetésűek ápolása
A másodvetésű zöldségfélék éppen olyan igényesek a gondozásra, mint a tavaszi vetésű rokonaik. A gyomtalanítást, a talajlazítást, aszályos időszakban az öntözést, a tápoldatozást és a növényvédelmet tőlük se vonhatjuk meg!
Némileg másképen alakul a feladatunk a manapság gyorsan terjedő magaságyakban, mert itt nem másodvetésre, hanem folyamatos utánpótlásra van lehetőségünk: mihelyt kiemeltünk a magaságyból egy-egy konyhai célokra alkalmassá vált salátafejet, vagy karalábét, azonnal ültessünk vagy vessünk a helyére valami más zöldségfélét. Így válik lehetővé, hogy a magaságy területe mindig, folyamatosan ki legyen használva és ezért kétszer-háromszor annyi terméssel jutalmazza meg a gondozóját, mint a szabadföldi veteményes ágyás.
Még ősszel se adjuk fel!
Októberben még mindig lesz egy vetésre alkalmas nap, amikor
- a mezei saláta,
- a sóska és
- a spenót
magjait vetjük el. Ezek még a nagyobb fagyok előtt kikelnek és a mezei saláta még karácsonykor is szedhető, a másik kettő pedig kora tavasszal ad betakarítható, friss, élénkzöld leveleket.
