Egyre ritkábban találkozhatunk az utcára ültetett, gyümölcsöt termő eperfával, pedig ennek a növénynek van néhány különleges tulajdonsága.
Száz évvel ezelőtt szinte minden út mellé, a falusi portákra, házak mellé, parkokba ezer számra ültették az eperfákat, amelyek ízletes gyümölcsöt szolgáltattak a fáradt gyalogosoknak és jó alapanyagot a pálinkafőzőknek, de a leveleivel táplálták az akkor még igen széles körben tenyésztett selyemhernyókat is.
Abban az időben még az úgynevezett makadám utak burkolatát az útkaparók tartották karban. A fizetésen kívül az ő jussuk volt az eperfák hasznosítása is; tavasszal árvereztek és a fák gyümölcstermését pénzre, takarmányra, gabonára váltották.
Az úthálózat korszerűsítésének sajnos az eperfák jó része áldozatul esett és nem mindenütt sikerült megtalálni azokat a fafajokat, amelyek a célnak a legjobban megfelelnek. Pedig a pihenőhelyek, a benzinkutak, a rakodórámpák fásítására az eperfák ma is fölöttébb alkalmasak lennének.