A nálunk megtermő növények közül a legtöbb és a legfinomabb illóolajat a levendula termi meg. Szerencsénkre nem kényeskedik ez a növény: meleg, napos helyen még a vékony termőrétegű déli hegyoldalakon is megterem, a szőlőnek és mandulának hűséges kísérő növénye.
A virágából párolt olaj az alapja a kölnivíznek (Eau de Cologne) és a franciaországi Grasse városában (Riviéra) először előállított parfümöknek, amelyek meghódították a világ hölgyeit - és természetesen urait is!
A magyar levendulatermesztés elsőszülött centruma Tihany volt, ahol a szappan- és illatszergyáros Bittera család 1920-ban 40 holdas ültetvényt hozott létre Franciaországból importált szaporítóanyaggal, a hozzá tartozó szárítóval és lepárló üzemmel egyetemben. Nagy kár, hogy a levendula értékes és idegenforgalom szempontjából is vonzó kultúrája nem terjed tovább, holott éppen olyan specialitás lehetne, mint Makón a hagyma, Szegeden a paprika vagy Tokajban az aszú.
A kiskertekben is akad helye a levendulának, amely 40-60 cm magas bokrot nevel, rajta szürkészöld, nemezesen szőrös levelekkel. Az ibolyáskék virágait június végén-július elején nyitja, ekkor aratják. Kis csokrétába kötve a szobát, a szekrényeket kellemes illattal árasztja el, de bele lehet keverni a potpuriba is.
A levendula nem igényel rendszeres permetezést, csak a gombabetegségek és a levéltetvek ellen védjük növényvédőszerekkel.
Rapaics írja a Magyarság virágai című könyvében (1932): „A budai hegyekben itt-ott még most is akad az ember olyan helyekre, ahol néhány tő lavandula beszél elmúlt idők boldogságáról. Talán kertben volt, talán szőlőben, de a szőlőt elvitte a filoxéra, a kertet valami rossz vállalkozás, nem maradt az egészből más, mint a lavandula."
Hát, annál inkább ültessünk mi is néhány tő levendulát és élvezzük a virágok tündérillatát.
Levendula receptek Kaldeneker Györgytől:
