Sokan ismerik ezt a szép kúszónövényt, amely nyári virágpompájával ragadja meg a nézők és a látók szemét. Joggal és okkal tartják a legszebb kerti liánnak.
Számos faja ismert. Ezek közül az erdei iszalag (Clematis vitalba) az egész országban vadon tenyészik, és kötélvastag indáival kapaszkodik fel még a legmagasabb fákra is. Ernyőben nyitja szép fehér virágait, amelyekből őszre mutatós fehéres tollbokréta fejlődik.
Nagyon életerős, gyorsan fejlődő növény a hegyi iszalag (Clematis montana Rubens), amely rózsaszínű virágokat nyit. A Clematis viticella virágai májustól augusztusig nyílnak, liláskék színűek. Ez a faj jól tűri a mi klímánkat; ha félárnyékos helyre ültetjük, még el is vadul.
A legszebb és a legelterjedtebb iszalagfaj a kerti klemátisz (Clematis x jackmannii), amely 3-4 m magasra kapaszkodik fel, és ezért rácsok, lugasok, pergolák, falak befuttatására alkalmas. Virágai nagyok, és a halvány rózsaszíntől a sötétliláig minden színárnyalatban előfordulnak. Egész nyáron tömegesen nyitja a virágait.
Hogyan ápoljuk?
Ez a klemátisz a tápdús, laza, nyirkos talajt kedveli, és nem érzi jól magát a száraz környezetben. Helyének megtalálásában az a fortély, hogy nem viseli el a déli fekvést, az egész napos napsütést, ezért inkább a keleti oldalra kell ültetni. Kissé mélyebben ültessük, mint ahogy a faiskolában volt. Nem szereti azt sem, ha a tövét megsüti a nap! Ezt úgy kerülhetjük el, hogy töve körül vastag takaró réteget (mulcs) helyezünk el szalmából, tőzegből, fűrészporból vagy más szerves anyagból. Az is jó megoldás, ha közvetlenül eléje talajtakaró növényt, alacsony évelőt vagy örökzöldet ültetünk.
Nyáron a mi klímánk alatt rendszeres öntözést és műtrágyázást kíván. Télre is be kell takarni. Csak akkor nem kopaszodik fel, ha az első három évben tavasszal 20-25 cm magasan visszametsszük. Házi szaporítása nagy üggyel-bajjal jár, egyszerűbb megvásárolni a tenyészedényben kapható csemetét.
