Kedves Szomszéd! Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a kiskatonák egy szabó-mérőszalagot hordtak a zsebükben, hogy ezzel tegyék kézzelfoghatóvá a seregben még eltöltendő, szolgálati időt és minden este, amikor az ezredtrombitás elfújta a takarodót, levágtak a szalagból egy centit. Valahogy én is így vagyok a téllel, számolom a napokat, hogy mikor kezdődik a tavasz.
Az én számításom szerint március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség napján, amikor már elnyílt a sárga téltemető, javában fehérlik a hóvirág és gazdagon szórja a virágport a mogyoró barkája. Amikor ezeket a sorokat írom, még jó két és fél hónapig számíthatunk fagyra, hóesésre, jeges utakra, nagy fűtési számlákra és egyéb, téli megpróbáltatásokra. De lehetnek szép, fagymentes napok is, amikor jól esik a kertben dolgozgatni, hogy megmozgassuk elernyedt izmainkat. Erre szeretnék most néhány javaslatot tenni!
Kezdjük a gyümölcsfák ápolásával
Ezeknek a törzsén felváló kéregpikkelyek alakulnak ki, amelyek alatt számtalan bombás betegség spórája és a kártevő rovarok tojásai találtak téli menedéket. Tavasszal ezek életre kelnek és súlyosan károsítják a fák gyümölcseit, ezért gondosan el kell távolítani őket. Elő kell venni a háromszögletű, nyeles fakaparót és meg kell tisztítani a törzset, majd drótkefével még a legkisebb repedésekből is el kell távolítani a nem kívánatos vendégeket, végül pedig össze kell takarítani és meg kell semmisíteni a törmeléket, amely a fa alatt maradva tovább terjesztheti a betegségeket.
Ilyenkor, a tél végéhez közeledve jól láthatóvá válnak a régebbi fagysebek és a téli hónapokban keletkezett, új fagyrepedések. Ezeket éles késsel az élő szövetekig ki kell faragni és sebvédő anyaggal be kell kenni, mert a le nem zárt szöveteken keresztül számos veszedelmes gombás és vírusos fertőzés leselkedik a fákra. A sebbalzsamok kevéssé időt és vizet állóak, ezért a sebkezelést a tavasz folyamán kétszer-háromszor meg kell ismételni. A sebek kezelése nélkül azok egyre nagyobbak és mélyebbek lesznek és akadályozzák a szövetek nedvszállítását, ezzel csökkentve a fák termőképességét és rövidítve az élettartamukat. A nagyobb, nyílt sebek évről-évre nőnek, a szabadon maradó farész elkorhad, a helyén odú keletkezik, amelyet a cinkék és egyéb énekes madarak örömest vesznek birtokba, de a fák élettevékenységét csökkentik.
Mi legyen a sarjakkal?
A koros gyümölcsfák gyökereiből, a tövükből és a törzsükből gyakran törnek elő erőteljesen növekvő sarjak. A törzssarjakkal könnyen elbánunk, mert ollóval tőből kivágjuk őket és – ha a tövükben nem hagytunk rejtett rügyeket – akkor véglegesen megszabadultunk tőlük. A gyökér és a törzssarjak kiirtása hosszadalmasabb munkát igényel: a földet le kell bontani róluk, meg kell keresni a tövüket és lehetőleg le kell tépni őket, mert így nem maradnak a helyükön rejtett rügyek, amelyekből új (és rendszerint több) sarj képződik.
A felkopaszodott, vastag vázágakon igen gyakran fejlődnek fattyúvesszők. Ezek sűrűn állnak egymás mellett, árnyékolják a koronát, sok tápanyagot fogyasztanak, de soha se teremnek gyümölcsöt. A teendő a következő: a fattyúvesszőket legalább 20 cm távolságra kiritkítjuk és a megmaradókat arasznyi hosszúságban visszametsszük. Ezeken tavasszal oldalhajtások keletkeznek, amelyeken a következő évben már virágrügyek jelennek meg és termést is érlelhetnek. Ezzel a módszerrel az idős fák fokozatosan megifjíthatóak.
Ezekben a hetekben a gyümölcsfák fenntartó és koronaalakító metszése még elhamarkodott lenne, de a szemmel láthatóan száraz ágakat és vesszőket már most le lehet metszeni, illetve fűrészelni, hogy ezzel is csökkentsük a tavaszi metszés munkaszükségletét. Ne feledkezzem meg, kedves Szomszéd az ily módon keletkezett sebek kezeléséről sem.
