A zord téli hónapok sötétsége és barátságtalansága arra késztette az embereket, hogy a szükségesnél többet üljenek a kényelmes fotelekben a tévé készülék előtt, egy kicsit több ropit és csipszet rágcsáljanak, talán több sört fogyasszanak, és nagyon keveset mozogjanak.
Ami persze meg is látszik a megszaporodott kilókban, amiket a kertben kell majd leapasztaniuk.
Mire a krókuszok és az aranyvesszők kivirágoztak, mindenkiben felgyűlt a tettrekészség! Na, az idén - mondtuk családunk tagjainak - olyan pompás kertet, olyan smaragdzöld pázsitot, olyan virágágyat rittyentünk, amilyen még sohase volt.
Ez a tettvágy az én életemben is kézzelfoghatóan nyilvánult meg. Egyre többen és gyakrabban állítottak meg az utcán, szólítottak meg az autóbuszon, hívtak fel telefonon, hogy valami sürgős, tavaszi, kerti teendőben a tanácsomat kérjék. Lassan kezdtem félni attól, hogy emberek közé menjek, mert tüstént letámadtak valami kérdéssel. És én ezt nagyon komolyan veszem, mert tudom, hogy ha valaki elhatározza magát, hogy engem - egy láthatóan siető járókelőt - a kérdésével ostromoljon, akkor számára nagyon fontos a várt válasz. (Kivétel csupán az a fajta kérdező, aki valójában nem is választ vár, hanem csak beszélgetni kíván.)
Több évtizedes gyakorlatom alapján most megkísérlem felvázolni azokat a típusokat, amelyekkel találkoztam.
A barátkozó (helyszín: a metró)
Jó reggelt kívánok, remélem békésen telt az éjszakája. Már akkor megismertem, amikor felszállt és rögtön tudtam, hogy ismerem az arcát az Ablakból, meg szoktam az írásait is olvasni itt-ott. Ideülök maga mellé. A Kossuth-térig utazik? No, akkor addig elbeszélgetünk, az újságot meg elolvassa este, ha hazamegy! Mondja csak, mi lehet az oka annak, hogy mindig kukacos a cseresznyém? Biztosan a szomszédból jönnek át a férgek, mert ott sohase permeteznek, de még a füvet se kaszálják le. Írja már ide, erre a cédulára, hogy mivel permetezzek, de olyat írjon, ami a szőlőre is jó lesz! No, a viszont látásra!
A szerény (helyszín: az utca)
Jaj, de örülök, hogy láthatom, aranyoskám. Már olyan sokszor meg akartam szólítani, de mindig olyan elgondolkozva megy, hogy nem akartam zavarni. Itt lakom ötpercnyire abban a nagy, szürke házban, a hatodik emeleten. A muskátlijaimat már kiraktam az erkélyre, de tudja, már a harmadik éve ugyanabban a földben élnek és már alig virágoznak, a leveleiken is foltok jelentek meg. Jöjjön fel hozzám, liftünk ugyan nincs, de majd csak elbeszélgetünk, amíg felérünk a hatodikra. Szívesen fizetnék is a fáradozásáért, de maga úgy se fogad el pénzt a szegény asszonyoktól! Nem tud most feljönni? De ugye egyszer megnézi a fikuszomat?
Az öntudatos (helyszín: a kert kapuja)
Uram, az én kertemben nem talál egy szál gyomot sem. Én minden tavasszal legyomirtózom a kertet, utána hetenkint mindent megpermetezek rézgáliccal. Tudja apám is így csinálta. Ő pedig tudta a módját, mert ő volt a legjobb vincellér az egész hegyen. A bora meg olyan jó volt, hogy aki megkóstolta, mindig tőle vásárolt. Olyan jól ment az üzlet, hogy nem győztük önteni a vizet, meg a cukrot a hordóba. Egyszer volt itt egy újságíró, meg is írta a helyi Hírharsonába apám borát. Jöjjön be, kóstolja meg maga is!
A határozott (helyszín: művelődési ház előtere)
Ezek itt előadásokat, meg tanácsadásokat szerveznek, de nekem nincs rájuk szükségem, mert magam is rájövök minden csinjára-binjára a kertészkedésnek. Ha fűzfát akarok nevelni, akkor fogok egy vesszőt, azt ledugom a földbe és három év se múlik el és az autóm már a fűzfa árnyékában pihen. Akar egy pár jó, erős paprikapalántát? Szívesen adok, mert van bőven belőle. Magam neveltem! Ja, hogy ez nem is paprika, hanem padlizsán? Az már teljesen egyre megy!
Az elkeseredett (helyszín: a kávézó)
Idefigyeljen! Van nekem egy ötéves szilvafám, tavasszal teli van virággal, de egy szem szilvát még nem ettem róla. Tavaly megfenyegettem és mondtam neki: ha nem teremsz, kiváglak! De még erre se hallgatott, az idén megint nem látok rajta gyümölcsöt. Nem is ültetek több csemetét, se szőlőoltványt. Minek az nekem, olcsóbban megveszem, ami nekem meg a családomnak kell, a piacon ! Mondja, hol lehet Cserszegi fűszeres szőlőoltványhoz hozzájutni?
A magabiztos (helyszín: gazdabolt)
Teli van ez a bolt vegyszerekkel, meg okos könyvekkel. De akár mit írnak maguk a cikkekben, meg a könyvekben, nekem is van tudományom. Én a vakondokokat úgy kergetem el, hogy a friss túrásba egy-egy ricinusmagot dugok. Attól összecsinálják magukat és átmennek a szomszédba! A levéltetvek ellen se veszek én vegyszert, hanem összegyűjtöm a cigarettacsikkeket, a dohányt feloldom vízben, annál nincs biztosabb szer. Csak az a baj, hogy időnkint a kisgyerek nagyon rosszul van tőle!
A tudatlan (helyszín: az új telek kacsalábon forgó palotával, de a kert egyelőre csak az álmok birodalmában létezik)
Nekünk lesz a környéken a legszebb kertünk és mindent megtermelek, ami a konyhára kell. Azt hallottam, hogy itt jól megy a földimogyoró, azzal is megpróbálkozom. Tavaly vettem is a boltban egy zacskó pörkölt mogyorót, elvetettem, de nem kelt ki. Fogalmam sincs, mit hibázhattam el? Maga se tudja? Na lássa!
Hát ilyenek vagyunk! Vagy másmilyenek is? Jobbak vagy rosszabbak? Emberek vagyunk, erényekkel és hibákkal. Így kell elviselnünk egymást - meg sajátmagunkat!
