A kukorica egyik leglátványosabb és legkellemetlenebb betegsége a golyvásüszög (Ustilago maydis), amely mind a takarmány-, mind a csemegekukoricát megtámadhatja.
A kórokozó a növény különböző részein telepszik meg, de legfeltűnőbben a csövön jelenik meg: itt hatalmas, szivacsos állományú, szürke és sárgás színű daganatokat hoz létre. Ezek a kinövések akár ökölnyi méretűre is megnőhetnek, így könnyen észrevehetők.
Amikor a kinövések beérnek, szétrepednek, és belőlük sötét, porló spóratömeg szabadul fel. Ez a felhőszerű spóraszórás nemcsak a levegőbe kerül, hanem a talajba is, ahol hosszú ideig életképes marad, és újabb növényeket fertőzhet meg. Emiatt a betegség évről évre visszatérhet, ha nem teszünk ellene.
U.S. Department of Agriculture
Megelőzésként fontos, hogy mindig csávázott vetőmagot vessünk, mert a kórokozó már a csíranövényt megtámadhatja. Ha a táblán fertőzött töveket találunk, azokat mihamarabb el kell távolítani és meg kell semmisíteni – a komposztba sem szabad bedobni, mert onnan is visszafertőzhet. A golyvás kukoricacső sem emberi fogyasztásra, sem állati takarmányozásra nem alkalmas, mivel a spórák súlyos egészségügyi kockázatot jelenthetnek.
Érdekesség, hogy bár nálunk kártékony gombaként tartjuk számon, Mexikóban a golyvásüszög „huitlacoche” néven igazi csemege, amit ételkülönlegességként fogyasztanak. A magyar gazdáknak azonban egyértelműen a megelőzés és a védekezés a cél, hiszen a betegség komoly terméskiesést okozhat.
Címfotó: Björn S...