A Sors útja oly módon kanyarog, hogy minden tárgy, eszköz és anyag, amelyet az ember megtermel, előállít és nap mint nap használ, egyszer csak szükségtelenné válik.
Én például még palatáblán, palavesszővel tanultam meg írni és számolni. Abban az időben az autókat a téli hidegben még kurblival indították be. Az utcákon gázlámpák szórták a gyér fényt. A legtöbb férfi éjszaka bajuszkötőt viselt és a mindkét nembeli felnőttek hálósapkát kötöttek lefekvés előtt a fejükre. A hölgyek finom kacsóit a téli hidegben szőrméből készült muff tartotta melegen.
A hivatalokban a gépírónők mechanikus írógépeken dolgoztak és az íratok másolatát indigópapírral készítették. Ha a most fél éves dédunokámat 4-5 év múlva megkérdezem, hogy mire való a korcsolyakulcs, akkor bizonyára csodálkozó szemmel néz majd rám, mert nem tudja, hogy ez az az eszköz, amellyel valamikor felerősítették a cipő talpára a közkedvelt jégjáró eszközt.
Hát, valami hasonló utat járt be az anyarozs is!
Honnan jött?
A Kis-Ázsiától Észak-Európáig és Kanadáig a mérsékelt égövben tenyésző gomba botanikai neve: Claviceps purpurea (clava=bunkó, purpurea=bíborszínű; bábafog, rozsanya, varjúköröm) Ez a rozson élősködő obligát parazita, amelynek a termőteste (sclerotiuma) a rozs kalászában, a szem helyén jelenik meg az aratás idején egy szarv alakú, sötétvörös, kemény képlet alakjában.
Hogyan lesz?
A rozs aratásakor egy részük a földre hull. Belőlük a következő év tavaszán apró, vöröses színű nyeles spóratartó fejecskék képzőnek, ezekben érnek be a spórák, amelyeket a szél és a rovarok a virágzó rozskalász bibéjére juttatnak és csalogató, édes mézharmatot termelnek. A rozs elvirágzása után a gombatömegből létrejön a kalászból feltűnően kiemelkedő anyarozs (Secale cornutum; secale= rozs, cornutum= felszarvazott.)
Az anyarozsot az emberek évezredek óta ismerik: mérgezést okoz, betegséget idéz elő, de gyógyító hatással is rendelkezik. A régi időkben, a kezdetleges agrotechnikával művelt rozstáblák növényállományán igen gyakori volt, olykor a rozsszemek egyharmadát anyarozsok adták.
A rozsaratás előtt 6-8 nappal, száraz időben gyűjtötték. Kézi cséplés után a rozsszemek közül válogatták ki, jól zárható, (marhahólyaggal lekötött) üveg, vagy fémedényben, száraz, sötét helyen tárolták, mert nem csak mérges, de könnyen romló anyag is. Két évnél tovább nem is érdemes tárolni, mert a hatóanyagai elbomlanak.
