Az egyik leghálásabb és ennél fogva gyakori hobbikerti növény a paradicsom. Bemutatom a legfontosabb tudnivalókat a sikeres és bőséges termesztéshez.
A paradicsom nem ősi növénye a magyar flórának, Amerikából származik és csak az utóbbi évszázadban vált széles körben ismert és kedvelt élelmiszernövénnyé. Gyerekkoromban – amikor a falumban nem ismerték a zöldborsót, a kelvirágot, a padlizsánt, a brokkolit, stb. – a paradicsom már jelen volt a kertekben, de nyersen nem fogyasztották, viszont nyaranta szinte minden házasszony főzött paradicsomlevet, amelyet üvegekben tett el a kamrában télire, amikor paradicsomos krumplit és káposztát főzött belőle. Ma már a paradicsom a konyha befogadott nyersanyaga, amely felzárkózik a mindennapi kenyér, a majdnem mindennapi burgonya és a gyakran fogyasztott alma mellé.
Májustól júliusig ültethetjük!
A paradicsom palántáit többnyire a májusi fagyosszentek után ültetik ki a kertekbe, de nincs semmi akadálya annak, hogy a jól fejlett, virágos, edényben nevelt palánták júniusban (a fejes saláta, a hónapos retek és a zöldhagyma helyére) kerüljön a veteményes ágyásokba, mert a gyökérzet megsértése nélkül ültetett palánták a helyváltoztatás stresszét visszaesés nélkül elviselik.
Az ültetés titka: a megfelelő mélység
Nagyon fontos azonban, hogy a palánták 5-10 cm-rel mélyebben kerüljenek a földbe, mint ahogy a tenyészedényükben álltak, mert így a főszáron is keletkeznek gyökerek, amelyek hozzájárulnak a vízben oldott tápanyagok felvételéhez.
Egyszerűen megvédhető a palánta
Ugyancsak szükséges a frissen kiültetett palánták megpermetezése réztartalmú gombaölő szerrel, mert a kertek talajában áttelelt fuzárium nevű gombabetegség spóráit az eső- és az öntözővíz felviszi a palánták szárára és leveleire, aminek következtében a levelek sárgulni, barnulni kezdenek és a növény még a gyümölcsök beérlelése előtt elpusztul.
Apró bokrocska vagy égig érő folyondár?
A paradicsomfajták egy része (determinált fajták) 50-70 cm magas bokrocskát fejleszt, ezeknek nincs szükségük támasztékra; a folytonos növekedésű fajták szára azonban megszakítás nélkül magasodik és a termés súlya alatt elfekszik, ezért feltétlenül karózást és kötözést igényel. Ez azért is előnyös, mert így az egész lombozat fényhez és levegőhöz jut, tehát a gyümölcsök gyorsabban és egyenletesebben érnek be.
Csípjük ki a hónaljhajtásokat!
A paradicsomnak jellemző tulajdonsága, hogy a levelek tövéből ú.n. hónaljhajtások törnek elő. Ha ezek megerősödnek, akkor a bokor elsűrűsödik, kezelhetetlenné válik, ezért ezeket a hajtásokat mielőbb ki kell csípni. Ha ezzel megkéstünk, akkor az elfásodott hajtásokat ollóval, tőből kell kivágni. A betegségek elterjedésének megakadályozására az ollót munka közben ajánlatos fertőtleníteni!
Mivel itassuk, tápláljuk?
A paradicsom tápanyagigényes növény, ezért már ültetéskor ajánlatos a gödör talajába 2-3 kg érett istállótrágyát, komposztot, komplett műtrágyát keverni. A fejlődő növények meghálálják a kéthetenkinti lombtrágyázást, amelynek hatóanyagát az öntözővízzel együtt lehet kijuttatni. A bibliai Paradicsomban is állandóan csordogált a víz, a mai paradicsomok is meghálálják a rendszeres, de mértékletes öntözést. Lehetőleg a talajt öntözzük, mert az érő gyümölcsök a közvetlen víz hatására gyakran felrepedeznek és penészednek, rothadnak.
Megduplázhatjuk az évi termést
A nyár derekán ajánlom a következő, jól bevált módszert: tessék kiválasztani néhány jól fejlett hónaljhajtást, ezeket óvatosan levágni a tőről és cserépbe, tápdús kerti földbe eldugványozni. Gyorsan meggyökeresednek és fejlődnek, kedvező körülmények között, védett helyen (pl. az ablakpárkányon) késő ősszel paradicsomot érlelnek, amikor a szabadban már az időjárás (vagy a korai fagy) megálljt parancsolt az érzékeny, szabadban álló növényeknek. Bővebben a módszerről >>
Másik módszer: a folytonos növekedésű bokrok éretlen, zöld paradicsomokkal megrakott hajtásait levágjuk és a konyhában, kamrában, előszobában felaggatjuk; a gyümölcsök lassan beérnek és többnyire még novemberben is fogyaszthatóak.
