Az utóbbi egy-két évtizedben sok magyar turista és természetbarát kereste fel a Bódeni-tó gyöngyszemét, Mainau-t, a virágok szigetét.
Magam azon szerencsések közé tartozom, aki több alkalommal is a sziget gazdáinak a vendégbarátságát élvezhette és ily módon alaposan megismerhette a sziget élővilágát.
Mainau évszázadok óta kedvelt úti célja volt a vándoroknak, de a kereszteslovagok jóvoltából vált belőle valódi „paradicsomkert”. Itt volt ugyanis a Szent-föld felé tartó kereszteslovagok egyik pihenőhelye, ahol a lovaikat megpatkoltathatták, a szerszámaikat, fegyvereiket kijavíttathatták és maguk is kiheverhették úti fáradalmaikat. Csatározásaik befejeztével azután – útban hazafelé – ismét felkeresték a partközeli szigetet, ahova az időtáj egy fából ácsolt cölöphíd vezetett be és elültették azokat a magvakat, palántákat, amelyeket emlékként hoztak magukkal a nemes küldetésük színhelyéről. Így lett gazdag növénygyűjteménnyé Mainau szigete, ahol a Bodeni-tó hatalmas víztömege mérsékelte a téli lehűlést és lehetővé tette a mediterrán növények vegetációját is.
A szigetnek a történelem folyamán sok tulajdonosa volt, köztük- rövid ideig – a magyar Eszterházy-család is. A jelenlegi tulajdonos a Bernadotte Alapítvány, amelyet Prof. Dr. Gróf Lennart Bernadotte (a svéd királyi család tagja) hozott létre. A sziget egész évben a látogatók rendelkezésére áll. Évente másfél-kétmillió ember gyönyörködik abban a látványban, amelyet a természet és az emberek szaktudása, szorgalma hozott létre.
A növénygyűjteményen és a rengeteg virágon és parkon kívül a sziget egyéb látványosságokat is kínál az oda látogatóknak. Különlegesség például a hatalmas méretű pálmaház, a rózsagyűjtemény, a múzeum, az ökumenikus templom, a vakok és a mozgássérültek kertje, stb.
Néhány éve nyílt meg a sziget egyik szenzációja, a Lepkeház. Ez az ötödik – de a leggazdagabb – ilyen jellegű intézmény Európában. A válogatottan szép, érdekes és precízen megtáblázott trópusi növények között tömegével repkednek, pihennek a szebbnél szebb lepkék, amelyek jóval hosszabb életűek, mint a mérsékelt éghajlat alatt élő társaik. A Lepkeház levegője állandóan 28 fokos hőmérsékletű és a páratartalom 80 % körüli. A lepkéket és hernyóikat naranccsal, banánnal és folyadékkal látják el, de a növényzetből is táplálkoznak. A bábruhák (amelyekből a lepkék kikelnek) érdekes gyűjteményt képeznek.
A látogatók az ismeretterjesztő táblák, feliratok alapján megismerkedhetnek a lepkék életmódjával, földrajzi elterjedésükkel, gazdasági jelentőségükkel is. Mert kétségtelen, hogy számos fajuk kártevője a termesztett növényeknek és az ellenük való védekezés sok munkát, fáradságot és költséget jelent a kertészeknek, a gazdáknak, az erdészeknek, de van köztük hasznos is, mint például a selyemlepke, amelynek hernyója a selyemszálakat termeli évezredek óta a finom ruhaneműek előállításához.
A lepkék fokozott védelemre szorulnak, mert a monokultúrás gazdálkodás és a vegyszerek használata következtében a számuk - de különösen a fajok száma – rohamosan csökken. Pedig milyen élmény megfigyelni egy tarka pávaszem, vagy rókalepkét a kertben! És milyen kár lenne, ha ezek is eltűnnének a természet kincseivel pazarlóan bánó emberek közeléből.
Gyerekkoromban lepkehálóval vadásztunk a lepkékre, és gombostűvel tűztük a kartondoboz fenekéhez a vergődő, csodálatos szépségű jószágokat. Némi jóvátételt érzek akkori gonoszságomért, amikor most a lepkék védelmét is szolgáló Lepkeházról tudósíthatom olvasóimat.
