Örül a kertész, ha jön a méhész

Örül a kertész, ha jön a méhész

Ha nem terem a kerti gyümölcsfánk, felmerülhet bennünk, hogy elég kedvesek voltunk-e eddig a méhekhez és gazdájukhoz, a méhészhez.

Ugye ismerik a régi, bölcs mondást: a kákán is csomót keres! Az olyan embereket szokták így jellemezni, akik akadékoskodnak, kötekednek, izgágák és hibát találnak a hibátlanban is! Faluhelyen járva nem is olyan ritkán találkozom ilyenforma emberekkel, akik példaként a méhészek és a kertészek veszekedéseiről, torzsalkodásairól számolnak be, de azt nem hangoztatják, hogy ezt a nézetkülönbséget a tájékozott, tapasztalt, bölcs emberek már egyszer és mindenkorra felszámolták. A két szakma művelői kiegyeztek egymással, hiszen azonos, közös cél érdekében munkálkodnak!

Akinek kertje van, méhekre van szüksége!

Leemeltem a könyvespolcomról Ignácz Sándor: Hogyan méhészkedjünk? című, 1941-ben megjelent könyvét, amelynek első oldalán a szerző felsorolja, hogy ki foglalkozzék a méhekkel: „tisztviselő, iparos, birtokos, lelkész, művész, földmíves, asszonyok, leányok, gyerekek stb." A méhészkedést pedig különösen alkalmasnak tartja a falun élő tanítóknak, jegyzőknek, iparosoknak és földmíveseknek... A méhészkedést, ha csak lehet, ne 60-70 éves korban kezdjük meg, hanem már fiatal korunkban." Mert a házi méh nem csak hasznot hajt a méz termelésével, hanem beporozza a fák, a bokrok és az egyéb növények virágait is. A méh nem támadó jellegű állat, hanem védekező a számára ellenségesnek vélt körülmények (erős szagok, hangok, zajok, mozgások) között. És ha valakit megszúr egy zaklatott méhecske, az se jelent katasztrófát, mert némi sekély kezelés után, egy nap múlva a szúrás csak egy kellemetlen emlék marad!

Családunk méhészete

Soha se felejtem el azokat a csodaszép órákat, amelyeket apám méhesében tölthettem. Ez egy csinos, nádfedeles házacska volt, amelynek a gyümölcsös felé forduló falát a kaptárok képezték. Mögöttük pedig volt egy kis „pipázó" hely, ahol le lehetett ülni, beszélgetni, egy kis mézes kalácsot enni és figyelni az egyik kaptárt, amelynek a hátsó falát egy üveglemez alkotta és ezért be lehetett látni a kaptár belsejébe. És élénken emlékezem egy tavaszi nap zsongására, amikor az első, tisztulási kirepülésre készültek az egész telet a kaptárban töltő, dolgozó méhek. Nem felejthetem azt sem, amikor egy méhraj kiszabadult és megült egy faoszlopon, ahonnan a sebtiben előkerített méhész befogta őket.

E felejthetetlen emlék ellenére kertész lett belőlem, aki szereti a méheket, becsüli a méhészek szorgalmát, szakértelmét és arra törekszik, hogy megszűnjék az a hosszú ideje elhúzódó ellentét, amely a méhészek és a kertészek között lappang.

Miért fontosabbak a méhek ma, mint régen?

Mert a kertésznek feltétlenül szüksége van a méhek virágport és nektárt gyűjtő tevékenységére, amely nélkül a gyümölcsfák, a szőlő, a zöldségfélék és a virágos növények nem termékenyülnek meg, nem érlelnek magot. A méhek munkáját csak a növénynemesítők pótolhatják azzal, hogy úgynevezett öntermékeny fajtákat állítanak elő, amelyeknek virágai a saját pollenjükkel termékenyülnek meg. Régebben a termesztett és a szabadban élő növények virágait a vad rovarok (darazsak, legyek, pókok, lepkék, bogarak stb.) is megtermékenyíthették, de ezek a légszennyezés és a vegyi növényvédelem következtében olyan mértékig megritkultak, hogy a virágok megporzásában napjainkban alig van jelentőségük. A nagyobb területű gyümölcsösökben most is szokásos, hogy vándor-méhészekre bízzák az alma, a körte, a kajszi- és az őszibarack, valamint a szilvafák virágainak a megtermékenyítését. Fontos szerepet játszanak a méhek a repce, a mustár, a napraforgó gazdaságos termelésében és a vetőmagtermelésben is.

A méhek időrendje

Örvendetes, hogy terjedőben van a mézontófű (facélia) termelése, mert ez úgy időzíthető, hogy a növény virágzása olyan időszakra essék, amikor a méhek viszonylag kevés virágport és nektárt tudnak gyűjteni.
Sok gondot okoz a termelésben a vegyi növényvédelem célszerű megszervezése és időzítése. A kertészeknek feltétlenül be kell tartaniuk azt a szabályt, hogy a virágzó növényeket nem permetezik meg a méhekre nézve életveszélyes növényvédő szerekkel. Ebben sok segítséget nyújthatnak a hatóságok, amelyek közhírré teszik, hogy mikor lehet és mikor nem szabad permetezni! A méhészeknek pedig arra kell törekedniük, hogy a permetezések idejében a méhek ne hagyhassák el a kaptárjukat. Mindez természetesen csak a két, érintett fél egyetértése és együttműködése alapján valósulhat meg.

Ha ez a „bioszimbiózis" kialakul és annak betartását mindkét fél kötelességének tartja, akkor a fogyasztók több és olcsóbb mézet vásárolhatnak az egész évben, és közös munkánk eredményeként mindannyian több és jobb gyümölcshöz, zöldségféléhez juthatunk hozzá.

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?