Jellegzetesen magyar növénynek tartjuk és tartják világszerte. A hozzánk látogató idegenek annyit hallottak a 'gulasch, fokosch, paprikasch' országáról, hogy tüstént paprikaföldeket szeretnének látni, és paprikás ételeket kívánnak fogyasztani.
De, ah, erős ne legyen, mert azt csak a magyarok viselik el!
Története
A paprika azonban korántsem ősi magyar növény. Őshazája Mexikóban van. Innen jutott el Amerika melegebb klímájú országaiba, majd - az Újvilág felfedezése után - Európába és Ázsiába is. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolumbusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál. Fogyasztása először Portugáliában terjedt el, majd polgárjogot nyert az öreg kontinens más országaiban is.
Magyarországon valószínűleg Széchy Mária (1610-1679) Wesselényi Ferenc gróf felesége (szerelmének és házasságkötésének kalandos történetét Gyöngyösi István énekelte meg a Márssal társalkodó Murányi Venus című művében) honosította meg.
Az első példányok elültetésétől a folyamatos termesztésig hosszú időre volt szükség. Az úttörést Szeged és környéke vállalta, mert itt már a 18. század közepén termeltek paprikát. Csak néhány évtizedre volt szükség ahhoz, hogy Szentesen, Kalocsán, majd az egész országban megkedveljék ezt a ma már nélkülözhetetlen zöldség- és fűszernövényt. Két évszázad alatt annyira meghonosodott és közkedveltté vált, hogy még a kalocsai népművészet motívumai közé is belopta magát.
A világ sok országában termelnek paprikát. A legfőbb termelők Olaszország, az USA, Spanyolország, Bulgária, Románia, és ezek között előkelő helyet foglal el hazánk is. A zöldségtermő terület legnagyobb hányadán és a legtöbb típust nálunk termelik, és a paprika hasznosításának nálunk a legnagyobb a változatossága. A sárga, zöld és piros húsú, édes vagy csípős étkezési paprika, a piros porrá őrölt fűszerpaprika a magyar konyha mindennapos kelléke.
A paprika egyéves növény; bojtos gyökerei 30-40 cm mélyen helyezkednek el. Fehér virágai az oldalágak csúcsán nyílnak. Termése bogyó, de "csőnek" vagy "hüvelynek" nevezik. Ezek belül üregesek, és erek osztják cikkelyekre. Alakjuk és színük igen változatos.
Termesztése
A paprika a tápanyagban gazdag vályogtalajok növénye. A jobb minőségű homoktalajokon a víz- és tápanyagigény kielégítésére, a kötött, agyagtalajon a kellő levegőzöttségre kell különös figyelmet fordítani.
Sok tápanyagot igényel, ezért frissen trágyázott ágyásba kell palántázni. A termés mennyiségét és minőségét a nitrogén jelenléte határozza meg; e nélkül a többi tápanyag se érvényesülhet. Mégis mértékkel kell használni a nitrogénműtrágyákat is, mert a túlzott adagolás csökkenti a termékenységet. A növények kálifelhasználása jelentős, foszfátigényük jóval kisebb.
Az étkezési paprika nagy vízigényű növény, ezért nyáron 8-10 naponként kell öntözni mégpedig nagy (50-70 hm2) vízadaggal.
A mag csírázásától kezdve melegigényes növény. A fagyot rövid ideig se viseli el. Sok fényre tart igényt; legkedvezőbb számára a 25°C-os hőmérséklet és a 12-14 órás napsütés. Ha ennél kevesebb fény éri, akkor a virágai nem kötnek, lehullanak.
A paprika nagyon alkalmas arra, hogy fóliasátor alatt a házikertben hajtassák. Előnövénye rendszerint karalábé, fejes saláta és retek. A palánták kiültetésére a fűtetlen sátorban április közepén kerülhet sor. Ültetési távolság 30 x 30 cm. Kerüljük el a hőmérséklet nagyobb mértékű ingadozását; ezért meleg nappalokon a sátort szellőztetni, hideg éjszakákon viszont fűteni szükséges. Korai hajtatásra a hegyes, későbbire a fehér húsú, csípmentes fajták valók.
A paprika másik részét szabadföldön termelik meg a kertekben. Egymás után két évben ne termeljünk ugyanabban az ágyásban paprikát! A palántákat megbízható helyről vásároljuk, és lehetőleg tűzdelt, edzett, tápkockás palántákat ültessünk, mert ezektől várhatunk korai terméseket. Az ültetés ideje a májusi fagyok elmúlta után, május közepén van.
Ősszel gondosan és mélyen felásott, frissen trágyázott ágyásba palántázzunk, és a 3-5 kg/m2 istállótrágyán kívül keverjünk a földbe m2-enként 2 dkg káli- és foszfáttrágyát, valamint 1 dkg nitrogénműtrágyát is. Négyzetméterenként 8-10 ikerpalántát ültethetünk ki.
A nyári munkák is nagyon fontosak. Száraz időben hetenként, egyébként 8-10 naponként öntözzünk nagy vízadagokkal, esőszerű vagy barázdás öntözést alkalmazva. Fejtrágyázásra először csak könnyen oldódó nitrogént, később kálit is használjunk. Minthogy a paprika a klórra érzékeny, föltétlenül kénsavas kálisót vásároljunk.
A paprika nem viseli el a gyomos talajt, ezért rendszeresen kell kapálni. Ezzel a talaj cserepesedését is megelőzzük, és lehetővé tesszük, hogy a levegőigényes gyökerekhez elég oxigén jusson. Gyomirtó szert ne használjunk, mert ezek perzselést okozhatnak.
Ennek a minden vonatkozásban igényes növénynek sokféle betegsége és kártevője is van. Ezek közül legfontosabb a vírusfertőzés megelőzése, továbbá a vetési bagolypille, a takácsatka, a levéltetvek és a gombás betegségek elleni védekezes.
A tövek folyamatosan hozzák virágaikat, és a termések is folyamatosan válnak szedhetővé. Az étkezési paprika bogyóit fogyasztásra érett állapotukban szüreteljük; ilyenkor biológiailag még nem érettek, magjaik nem csiraképesek. A bogyók szedését akkor kell elkezdeni, amikor elérik a fajtájukra jellemző alakot, a termésfaluk már vastag, húsos, a héjuk felülete fényes és a bogyók kemény tapintásúak. A félig érett bogyók vékony húsúak, gyorsan fonnyadnak és ízetlenek. A paradicsompaprikát és a fűszerpaprikát pirosra éretten szedik.
A paprikabogyót ne tépjük le. Egyik kezünkkel rögzítsük a bokrot, a másikkal pattintsuk le a termést, mégpedig oly módon, hogy a csüngőket emeljük meg, a felállókat hajtsuk le.
Felhasználása
A paprikának nagy értéke jelentős C-vitamin-tartalmában van. ("magyarságát" is nem kis mértékben annak köszönheti, hogy Szent-Györgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminnal érdemelte ki a Nobel-díjat.) A szabadföldön termesztett paprika C-vitamin-tartalma elérheti a 300 mg/ 100 g értéket, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt ember napi 50 mg-os C-vitamin szükségletét 6 dkg nyers paprikával lehet fedezni.
Minthogy a paprikában levő C-vitamin a savanyítás során se semmisül meg, a legolcsóbb téli vitaminforrások közé tartozik a savanyított paprika.
Fontos alapanyaga a külföldre szállító konzerviparnak (ketchup, zakuszka, Piros Arany stb.). Jellegzetes, magyaros ételek (lecsó, töltött paprika, paprikás csirke) se léteznének e növény nélkül.
A családi konyhában a kora tavaszi, primőr zöldpaprikának, a tavaszi és a nyári sárga húsú csemegepaprikának, a piros őszi paradicsompaprikának, az ételek ízesítésére használt paprikaőrleménynek van nagy jelentősége.
Az egészséges paprikabogyók a fagyok előtt leszüretelve pincében, száraz homokban decemberig eltarthatók, a füzérbe kötött piros cseresznyepaprikák pedig a konyha hangulatos díszei.
