Kipróbáltuk és bemutatjuk a kerti eszközök egyik legnagyobb slágerét, az akkus szegélynyírót. A gép sok mindent megold, amire egy hagyományos fűnyíró nem vállalkozhat.
A Bosch gyártmányú szegélynyíró nevében az ART az Akku-Rasentrimmer rövidítése, a 23 a munkaszélesség centiméterben, azaz a nyírt kör sugara, a 18 az akku feszültsége voltban, a LI a lítiumion-akkumulátor jelzése. Ezeknek a betűknek és számoknak azért lehet számunkra jelentősége, mert a Bosch kínál 26 és 30 cm munkaszélességet is, 10,8, illetve 36 voltos akkuval. (Korábban 14,4 voltosat is árultak.)
A szegélynyírókkal a valóságban nem csak fűszegélyt vágunk, hanem árokpartot, rézsűt, bokrok alját, ahol az igazi fűnyírógéppel nem férünk el. A legszebb munkát kézi ollóval csattogtatva lehet végezni, sőt fegyelmezett emberek a másik, a biztonság kedvéért kesztyűs kezükkel rögtön össze is gyűjtik a levágott füvet. A közterületeken többnyire erős és hangos, testre függesztett benzinmotoros készülékekkel dolgoznak a profik. Én évekig dolgoztam a kertemben egy vezetékes elektromossal és egy kis benzinmotoros damilossal, de soha nem sikerült a vágószál automatikus adagolását elérnem, tíz percenként kellett áttekercselnem. Mindig féltem a vezeték esetleges sérülésétől, és gyakran kínlódtam a benzines indításával. Ekkor döntöttem a lítiumion-akkumulátoros mellett, amelyhez nem csak az akku, hanem a kés is vonzott; az ART 23-18 LI ugyanis cserélhető műanyag késekkel dolgozik. Nekem ez sokkal jobban beválik, mint a damil. A gyári fejlesztés során a régebben vékonyka kés megvastagodott, sarlósan ívelt és tartósabb lett, Durablade néven lehet a pótlást beszerezni.
Az ART 23-18 LI szegélynyírónak az akkumulátora cserélhető, a Bosch Power4All sorozatához tartozik, ugyanaz a 18 voltos, 2,5 amperórás akku működteti, amely fúró-csavarozókhoz, más barkácsgépekhez és sövénynyírókhoz is csatlakoztatható. Egy kisebb kertben és műhelyben így egyetlen akku meghajtja a gépeket. Az egyik gép nagyobb nyomatékot, a másik magasabb fordulatszámot igényel, ehhez a beépített Syneon Chip elektronika hangolja össze a gép és az akku optimális működését. A töltési ideje a hozzá csomagolt töltővel 1 óra, a töltőáram 230 voltos, a fogyasztása mindössze 62 W, illetve az utolsó percekben már csak 26 wattal „csöpögtet". Töltés közben a zöld lámpa fürgén villog, a végén lelassul, az álló zöld fény jelzi a folyamat befejezettségét. A piros lámpa az esetleges túlmelegedést jelzi, ha visszahűlt a készülék és az akku, folytatódik a töltés. Sose tegyük a tűző napra a bekapcsolt töltőt! Az akku félig töltötten érkezik, a gépen a helyére illesztve, a fix fogantyú végén zöld fény jelzi a töltöttségi állapotot. Az egy töltésnyi hasznos munkaidő nagyon erősen függ a munka nehézségétől; száz méter gyepszegély kisebb terhelés, mint tíz méter elgyomosodott árokpart.
Az első szegélynyírómnak évekkel ezelőttről még más típusú, csak fele kapacitású akkuja volt. Az ART 23-18 LI ezzel a régi akkuval is tökéletesen működik, de a régi töltő az új akkuhoz már nem passzol. Az új töltő viszont a régi akkut is befogadja, könnyebben, mint az egykori sajátja. Azaz az akku teljesítménye az évek során duplájára nőtt, a töltője pedig könnyebben kezelhetővé vált.
A műanyag védőburkolatot és a cserélhető késeket befogadó tárcsát az első alkalommal magunknak kell felszerelni. A használati útmutató rajzai és az imbuszkulcs segítenek. A szegélynyíró súlya mindössze 2,3 kg, ami megoszlik a két kezünk között; az ügyesebbel két gombot is nyomunk az indításhoz, a másik csak tehermentesít. A 80-tól 115 cm-ig nyújtható teleszkópos nyél teszi lehetővé, hogy egyenes derékkal, meggörbülés nélkül dolgozhassunk. Az ügyetlenebb kezünkbe való, patkó alakú fogantyút úgy kell beállítanunk, hogy azon lógatva a gépet, a nyél ugyanolyan ferdén függjön, ahogyan majd dolgozunk vele. A kék színű AGR = Aktion Gesunder Rücken címke ezeknek a munkaterhelést csökkentő ergonómiai teljesítményeknek az elismerése.
A szinte a földig érő műanyag burkolat minket véd a kirepülő nyesedéktől, kavicsoktól. A növényeink érzékeny kérgét pedig egy kihúzható távtartó védi a műanyag késtől. Ha erről elfeledkezünk, sajnos egy pillanat alatt lehánthatjuk még nagyobb fák kérgét is. Hagyományos ragtapasz állítólag a legjobb gyógykezelés, alatta begyógyulhat a kéreg. Ugyanez a távtartó a kést is védi a beton- és kőszegélyektől, amelyek gyorsan elkoptatnák a műanyag pengét, a cserét jelző STOP vonalig.
Az ART 23-18 LI szegélynyíró specialitása, hogy a vágófej szerszám nélkül, egyetlen csavaró mozdulattal 90 fokkal elfordítható, így a vágótárcsa a késekkel és a burkolattal együtt függőlegesen áll és dolgozik. Állva vezetve, az utolsó lelógó fűszálat is lenyírhatjuk a szegélyről. Laposan, szinte vízszintesen tartva kerti bútorok, bokrok alatt is ügyesen dolgozhatunk vele, de ehhez persze nekünk is földig kell hajolnunk.
Extraként kapható a géphez két kis műanyag vezetőkerék, amelyeket csak be kell pattintanunk a nyélen kialakított sínbe. A kerekeket használva nem kell tartanunk a gép súlyát, mert támaszkodik a kerekekre, biztosabban szabályozható a vágási magasság és mélység, a függőleges síkban pörgő késeket pedig pontosabban vezethetjük.
A biztonság érdekében a csúszásbiztos talpú zárt cipő, vastag hosszúnadrág, kutyák, macskák és kisgyerekek távoltartása kötelező. A védőszemüveg hasznos kellék, de igazi veszély inkább alacsonyan és földközelben van. A műanyag burkolat főleg a gépkezelőt védi, vele szemben repülhet a nyesedék. Tartós használat esetén a zajfogó fülvédő is ajánlott. A munka közbeni zenehallgatást és a telefonálást még fejbeszélővel sem javasoljuk. Ha a piros nyomógombot vagy az egész fix fogantyút elengedjük, a gép azonnal leáll. Késcseréhez, tisztogatáshoz, tároláshoz a biztonság kedvéért mindig vegyük ki az akkut. A balkezesség nem akadály, csak akkor, ha kettő van belőle.
A kapcsolódó videón még számos egyéb érdekesség is látható >>
A Li-ion akkuk legfőbb előnyei, hogy
– csekély súly mellett is nagy a kapacitásuk, erősek, tartósak, sokszor tölthetőek,
– nincs memória-effektusuk, nem emlékeznek a résztöltésre, nem kell tréningezni őket teljes kisütéssel és teljes feltöltéssel, mint a hagyományos akkukat,
– minimális az önkisülésük, néhány százalék havonta, azaz tárolás közben alig veszítenek a töltöttségükből,
– egyenletes a teljesítmény-leadásuk, viszont a kimerülés előtt hirtelen kikapcsolnak (a meglepetést megelőzendő, valami mindig jelzi a töltöttségi szintjüket),
– gyártásuk, bontásuk és újrafelhasználásuk csekély környezetterheléssel jár, alapvetően nem mérgezőek, mint például az ólom.
Hátrányuk a töltési és kisütési érzékenységük, ezért mindig elektronika szabályozza a rendkívül gondos töltést, időben kikapcsolnak a gépek, mielőtt az akku teljesen lemerülne. Érzékenyek a hőmérsékletre is, beépített védelmet kapnak a töltés és terhelés alatti felmelegedéstől, sem tárolás, sem munka közben nem szeretik a hőséget és a mélyhűtést, +20 fokon dolgoznak a legjobban, pihenésre és a téli álomra +5 fok az ideális hőmérsékletük.
A lítium a legkönnyebb fém, a sűrűsége csak fele a vízének. (Mondhatnánk, hogy úszik a vízen, de mint az alkálifémek, egyből heves reakcióba lép a vízzel, ezért a kémia iskolai oktatásában inkább olajban úsztatják.) Vulkáni kőzetekből és ásványvizekből állítják elő; a legnagyobb lelőhelyek Dél-Amerikában és Ausztráliában vannak. A gyógyszeripartól az űrtechnikákig mindenhol használják, a legnagyobb mennyiségben az elektromos autókba kerül.
A Li-ion akkumulátort néhány évtizede találták föl, de csak, az ezredfordulón indult el hódító útjára a mindennapi használatban. A mobiltelefonokban és fényképezőgépekben már általánosan elterjedt, a barkácsműhelyek és a kertek gépeit most hódítja meg. Már ismert a valószínűsíthető utód is; a lítium-polimer akkukban a folyékony elektrolit helyett egy szilárd polimer választja el az elektródokat, ami sokkal változatosabb alakformálást tesz lehetővé.
