Most és a következő hetekben a kertek bőséges választékot kínálnak olyan gyümölcsökből, zöldségfélékből és egyéb terményekből, amelyekkel érdemes a spájzok polcait feltölteni, hogy a barátságtalanul zord késő őszi és téli hónapok étrendjét gazdagabbá, változatosabbá és egészségesebbé tegyük.

A nagy választékot megkíséreltem tíz pontban összefoglalni, de erős a gyanúm, hogy ez a felsorolás nem elégíti ki a tisztelt Olvasók jogos igényeit, ezért már is ígéretet teszek arra, hogy foglalkozunk majd a tartósítás, a spájzolás kérdéseivel.

Mindenek előtt érdemes megjegyezni egy általánosan kötelező szabályt, amely valamennyi tárolási módra érvényes: feldolgozásra, tárolásra csak jól kifejlett, friss és egészséges terményt használjunk fel! Beteg, sérült, penészes, töredezett, fonnyadt zöldséget, gyümölcsöt nem lehet tetszetős és kellemes zamatú termékké nemesíteni!

És akkor most lássuk a kínálkozó lehetőségeket!

1. Valamennyi gyümölcsből kiváló dzsemet, lekvárt lehet készíteni, de a magyar hagyományok a legfontosabbnak a szilvalekvárt tartják. Ezt a vidéki háztartásokban még mindig nagy üstökben főzik, a városi háziasszonyok azonban a konyhai tűzhelyen is kiváló ízű és állagú lekvárt tudnak előállítani. A jelenleg termelt fajták közül lekvár főzésre a Besztercei, az Olasz kék és a Stanley alkalmasak.

2. Kedvelt téli csemege a befőtt, amely szintén a legtöbb gyümölcsből, (barackból, körtéből, almából, birsből, stb.) állítható elő. 

3. Fontos, télre való készítmény a paradicsomlé, amely levesek és főzelékek, valamint ételízesítők és ivólevek alapanyaga. Erre a célra érdemes a régi, jól bevált és betegségeknek ellenálló, nagy, húsos, leves gyümölcsű fajták termelését is felújítani.

4. Igen gyakori tartósítási eljárás a zöldségfélék (uborka, apró dinnye, cukkini, paradicsom, stb.) savanyítása, de ne tessék idegenkedni a fejes káposzta házi savanyításától sem, mert a finoman "meggyalult" és erjesztéssel készített savanyú káposzta a legízletesebb és legegészségesebb étel- alapanyagok egyike.

5. Az egyik legősibb tartósítási módszer a borkészítés, amelynek nálunk évezredes hagyományai vannak. A szakszerűen erjesztett "gazdabor" minden termelő szeme fénye, ezért a kistermelői borászkodásról nem kell lemondani, de a családi kertekben ajánlatos minél több étkezési szőlőt is termeszteni, mert ezeknek a szép,egészséges fürtjei fagymentes helyen felaggatva a tél végéig eltarthatóak.

6. A gyümölcsös- és a szőlőskertekben sokféle terményből lehet cefrét gyűjteni és a kierjedt anyagból pálinkát főzni. A három évvel ezelőtt életbe lépett törvény - bizonyos szabályok betartása mellett - engedélyezi a pálinka házilagos előállítását.

7. Kiváló (és sajnálatosan keveset folytatott) tartósítási eljárás a gyümölcsök, a zöldségfélék, a gyógy-és fűszernövények aszalása, pedig ez a legősibb és a legegészségesebb tartósítási módszerek egyike. Aszalvány nagyon sokféle terményből készülhet, de legkedveltebb a gyümölcsből (szilva, kajszi, meggy, birs, stb.) készített ; ritkábban aszalnak zöldségféléket (pl. vöröshagymát), pedig ez is igen gazdaságos lenne!

8. A lepárlás módszerét jószerivel csak a levendula- termesztők alkalmazzák, akik a növény levágott virágaiból olajat állítanak elő.

9. A tartósítási módszerek közé tartozik az aromás növények (gyógy,- fűszer és illatanyagokat tartalmazó részeinek) szárítása, amely szellős, árnyékos helyen felaggatott kötegekben történik.

10. És ide illik még egy fontos teendő: a vetőmagvak gyűjtése. Számos kerti növényt termelünk, amelyeknek a jól beérett magvait érdemes leszedni, a szennyeződésektől és az idegen magvaktól megtisztítani és a következő tavaszig betárolni. Ezzel értékes, régi és jól bevált zöldség- és virágfajtákat őrizhetünk meg a magunk és az utókor számára, nem is beszélve az ezzel elérhető megtakarításról! Arra azonban ügyelni kell, hogy a hibríd származású növények magtermését ne használjuk fel vetésre, mert ezekből nem várhatunk az anyanövényhez hasonló termést!