Nevezik futó árvácskának is. Tudományos neve: Viola cornuta. Hazája a Pireneusok és a Cordillera 1000-2300 m-es zónája.
Bár örökzöld, évelő növény, rendszerint kétnyáriként (nyári vetés, március-augusztusi virágzás), néha egynyáriként (tavaszi magvetés, június-októberi virágzás) hasznosítjuk.
Fagyálló -15 °C-fokig, magassága 15-30 cm, bokra 15 cm széles.
Napos, vagy félárnyékos helyre való. A túlöntözésre érzékeny, csak kicsit nedves legyen a földje, szártőrothadás miatt elpusztulhat. Ajánlatos a talaját Dithane gombaölő szerrel fertőtleníteni.
Gyökérzete vékony, rostos, de hosszú, kiterjedt. Szárait visszavágva dúsabb bokrot nevel. Az elhervadt virágok leszedése meghosszabbítja a virágzási idényt.
Megtámadhatja
- a lisztharmat
- a szürkerothadás (leveleken barna foltok)
- a cerkospórás levélfoltosság (szürke közepű barna foltok)
- a kétfoltos takácsatka.
Sokféle fajtája van a fehértől a majdnem feketéig és különböző színkombinációkat mutató virágokkal, a leggyakoribbak:
- ’Etain’ sárga
- ’Rebecca’ cirmos
- ’Molly Sanderson’ fekete.
Sokféle hibridje létezik a termesztésben, a Viola wittrockiana és a Viola tricolor fajokkal keresztezve.
Forrás: www.jardindupicvert.com
