Az év huszonhatodik hetében járunk, így már gyűjthetünk gyógynövényeket a természetben és a másodvetésekkel hasznosíthatjuk a kert megüresedett részeit.
Kedves Húgom!
Köszönöm a tárkonytövet, amelyet azon nyomban elültettem a kert egyik napos, védett helyére, és remélem, hogy gyorsán növő hajtásait feleségem már az idén hasznosítani tudja. Nekem ez a sokhasznú fűszernövény igen emlékezetes, mert évtizedekkel ezelőtti erdélyi kirándulásaimon szíves vendéglátóim gyakran leptek meg tárkonnyal ízesített remek étkekkel. így azután számomra a tárkonyban (meg a most nyíló, hatalmas növésű, sárga évelővirágban, a Telekiában) tárgyiasul Erdély.
A kertben sokféle gyógynövény termelhető. Ezeket Te, kedves Húgom, már jószerivel ismered, de érdemes róluk beszélni, hiszen Te is, én is ültettünk belőlük néhány palántát – legalább annyit, amennyi a család egész évi szükségletét fedezi. Most mégis inkább arról szeretnék írni, hogy séták, kirándulások alkalmával érdemes néhányféle gyógynövényt gyűjteni.
A kamillaszezon már a befejeződéséhez közeledik, de ha valaki az alföldi legelőkön, réteken járkál, bizonyára találkozik a kamillával, az orvosi székfűvel. A virágzat közepe sárga, a sugárzó szirmai fehérek. Felismerése nagyon egyszerűnek látszik, csak az a baj, hogy sok hasonló virág van, és ezek nem rendelkeznek a kamilla csodálatos gyógyhatásaival. Biztonságosan el lehet különíteni a székfüvet a többi, hasonló növénytől oly módon, hogy a virágzatot a hossztengelye irányában kettévágjuk: a kamilla virágzati kúpjának a belseje üreges!
Egyre több hasznát ismerjük fel a csalánnak. A kétféle csalánfaj közül a kétlaki csalán egy méternél magasabbra is megnő, a szára pedig négyélű. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, hólyaghurut, magas vérnyomás, vesehomok ellen használják, de kiváló a vértisztító, vizelethajtó, köhögést csillapító hatása is.
De hogy e kis kitérőnk után visszatérjünk a kertbe, azt ajánlom, hogy a szamóca ostorindáit, amelyek most kezdenek megerősödni, vezesd földbe süllyesztett, friss, tápdús kerti földdel megtöltött cserepekbe, ahol meggyökeresednek. Ezek kiválóan alkalmasak lesznek augusztusban új szamócaágyás telepítésére. A gyökeres szamócapalántákkal benépesített ágyásokban a növények ősszel megerősödnek, és már a következő év május-júniusában gyümölcsöt érlelnek. A szamóca többi ostorindáját tőből le kell vágni, mert szükségtelenül terhelik a töveket, főleg, ha a talajt letakartuk fóliával, amelyen át nem tudnak gyökeret ereszteni a talajba.
Folytassátok a szőlő hónaljhajtásainak eltávolítását! Ezek a levelek tövében lévő, ún. nyári rügyből hajtanak ki és szükségtelenül fogyasztják a tőke víz- és tápanyagkészletét, elsűrűsítik a tőkét, megnehezítik a kártevők és betegségek elleni eredményes védekezést. Amíg fiatalok és csupán néhány levelet viselnek, addig ki lehet csípni vagy törni őket; később, amikor már elfásodnak, akkor a két alsó levél meghagyásával, ollóval vágjuk le őket.
Kivételesen szükség lehet a hónaljhajtások levélfelületére is, ha a lomb nagyobb része elpusztult, mert elmulasztottuk a peronoszpóra elleni permetezést. Ilyen azonban nálad és a gondos szőlősgazdáknál nem fordulhat elő.
Igazuk van azoknak, akik arról panaszkodnak, hogy bizony sok helyen (szőlőhegyen, külterületen) nincs vízvezeték és a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve, nincs is sok reményük az ott kertészkedőknek arra, hogy a közeljövőben vezetékes vízhez jussanak. Ilyen helyeken nagy jelentősége van a csapadékvíz hasznosításának. Nálunk ennek nagy múltja van ugyan, de az utóbbi évtizedekben leszoktunk a takarékosságról. Pedig a nálunk sokkal gazdagabb népek sem szégyellik az esővizet felfogni, és ezt használni nemcsak öntözésre, hanem mosdásra, mosogatásra is. Ehhez persze ereszre és esőcsatornára, valamint a víz összegyűjtésére szolgáló fa-, fém- vagy betontartályra van szükség. És bár ez a víz is tartalmazhat szennyezőanyagokat (amelyeket a levegőből vesz fel), mégis az esetek többségében tisztább és főként lágyabb a vízvezetéki víznél – nem is beszélve arról, hogy nem kell érte vízdíjat fizetni. Egyébként tisztább vizet foghatunk föl, ha az eső eleredésétől számított 20-30 percig kieresztjük a szabadba, s csak az után gyűjtjük.
A másik észrevételem éppen a vízdíjjal kapcsolatos. Többen szóvá tették, hogy a csatornadíjat az elhasznált vízmennyiség alapján vetik ki. Ennek indoka, hogy a mosásra, mosdásra, vécéöblítésre használt víz a csatornába kerül, aminek az építése, fenntartása még költségesebb, mint a vízvezetéké. Igen ám, csakhogy a kertben kiöntözött víz nem kerül a csatornába, hanem a termelt növények veszik fel és hasznosítják; nem terheli a csatorna átbocsátóképességét, hanem értékes élelmiszerekké alakul át. Nem látszik tehát indokoltnak, hogy a közüzemeket fenntartó vállalat a többletköltséget az amúgyis többnyire kisjövedelmű, nyugdíjas kertészekre terhelje.
Sokan szeretjük az edényes növényeket. Ezeknek az a nagy értéke a kertben, hogy mozgathatók, változtatni lehet az elhelyezésüket: amikor szép virág van rajtuk, akkor a kert kitüntetett helyére állítjuk őket, ahol a ház lakóinak a legtöbb örömet szerzik és a vendégek előtt is dicsekedni lehet velük. Azután, ha a virágaik elnyíltak, akkor szerényebb, félreesőbb helyre vonulhatnak vissza.
Vannak olyan virágtartó edények, amelyekben egész nyáron át nyíló növények (pl. muskátli és petúnia) díszlenek. Ezek a leghálásabbak. A gond csupán az, hogy az égetett agyagcserép drága, és az sem olcsóbb, ha fadézsát vásárolunk, vagy faládát igyekszünk sajátkezűleg fabrikálni a virágok számára.
Tetszetős és olcsó megoldás, ha vesszőkosárba ültetjük a növényeket. Előbb a kosár anyagát tartósítjuk oly módon, hogy befestjük nem nagyon feltűnő színű vízálló festékkel. Ezután a kosarat kibéleljük műanyag fóliával, megtöltjük földdel és beleültetjük a palántákat, növényeket. Meglátod, milyen szép, természetes dísze lesz a kertnek.
Sok-sok örömöt kívánok a most kezdődő nyárhoz az egész családodnak!
Kelt Füreden, június végén.
