Télutó, böjtelő hava (régente: Halak hava). Az év ötödik hetében még gondolnunk kell arra, hogy a hó és jég ellen a kertben igenis tudunk védekezni, erről is írok a levelemben.
„...konyhakertekben egy talpalatnyi földnek sem szabad haszonvétlenül egy évben sem elveszni: s ezen szakadatlanuli használat, ok- és czélszerüleg máskép nem, mint időszakonkénti trágyázás, és főleg a körmivelési rendszer mellett sikerithető."
Tóthfalusi Miklós: A magyar gazda mint kertész (1847)
Kedves Húgom!
Hidd el, mélységesen együttérzek Veled, amikor azt olvasom leveledben, hogy mennyire megelégelted a telet, és milyen nagyon várod a tavaszi napsütést, a természet ébredését. Padlásszobám ablakán át én is nézem a még mindig fagyba dermedt Balatont, a szőlőskert csupasz tőkéit, a didergő, melegre áhítozó levendula- és rozmaringbokrokat, de egy-egy lágyabb fuvallatban, egy rézsútos napsugárban már a tavasz leheletét érzem, és ha meghallom a cinegék kicsikét bátortalan nótáját, akkor ránézek a naptárra: rövid négy hét múlva hozzá lehet kezdeni a kert tavaszi ápolásához.
Most azonban még tél van; a tűlevelű örökzöldek ágait nehéz hóréteg nyomja. A hó súlya a felfelé törekvő, oszlopalakú tuják, tiszafák, rakéta-borókák ágait szétfeszíti, sőt le is tördelheti, ezért rázással szabadítsuk meg őket a hó terhétől.
Szabaduljunk meg a jégpáncéltól!
Februárban gyakran előfordul, hogy a tartós hideget hirtelen enyhébb légtömeg váltja fel, és az ebből hulló eső vastag jégréteg formájában ráfagy a fák és a bokrok ágaira. Ezt a jelenséget nevezzük ólmos esőnek, ami felettébb veszedelmes a növényállományra. A jégréteg alatt ugyanis a gyümölcsfák és a szőlőtőkék rügyei nem jutnak oxigénhez, megfulladnak, kipállanak, elpusztulnak. Nem is kell ehhez túlságosan hosszú idő, egy-két nap alatt a rügypusztulás katasztrofális mértékű lehet. Ezért a jégpáncélt el kell távolítani a vesszők felületéről; erre a célra a legalkalmasabb eszköz a cirokseprő, amellyel – apró ütögetéssel – megtördeljük vagy lerázzuk a vékony jégréteget.
A téli fagy különösen a délről származó növényekben okoz károkat. A szőlővesszők rügyei helyenként megfagynak. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a jó termésről, mert számos fajta a mellékrügyekből is képes termőhajtást fejleszteni. Mindenképpen meg kell tehát várni a metszéssel a nedvkeringés megindulását, amikor már egyértelműen látható, hogy mely rügyek pusztultak el, és melyek maradtak épen. A latin közmondás azt tanította, hogy a veszély a késlekedésben van (pariculum in mora); ebben az esetben az elhamarkodott munka, az elsietett metszés lehet veszélyes. Hasonló a helyzet az őszibarackfáknál is, amelyeknek a metszéséhez csak akkor láss hozzá, ha a termőrügyek már duzzadni kezdenek.
Valószínű, hogy sok gyümölcsfa törzsén függőleges repedések tűnnek majd elő. Ezeket annál könnyebb kikúrálni, minél előbb veszed kezelésbe őket. A feltáskásodott kérget le kell bontani, éles késsel az élő szövetekig körülfaragni és sebvédő pasztával bekenni. Ha ezt a kezelést valaki elmulasztja, akkor a repedés kimélyül, rajta szúbogarak és más kártevők telepszenek meg, és ez a fa pusztulását okozza.
Ha a föld fagya már kiengedett, mielőbb pótold az ősszel elmaradt ásást a veteményeskertben. Nekem is ezt kell tennem, mert én is megkéstem ezzel a munkával. Kötött talajon az ásás helyett célszerűbb tavasszal már csak lazítani a talajt, de ennek legalább 20-25 cm mélyre kell hatnia.
A hosszú téli esték egyikén olvasgattam egy régi könyvet, amelynek címe: A regélő István bátsi mulatva oktató családkönyve, amelyet „a nép számára írt: Majer István". E könyvecske Útmutató februárra, vagyis Böjtelő havára című fejezetében arra biztat, hogy: „A kertet minden harmad évben okvetlenül meg kell trágyázni, ha földje sovány vagy homokos, gyakrabban is. – E hónapban már melegágyba vethetni sárgarépát, petrezselymet, retket, paradicsomalmát, paréjt, mákot, salátát, hagymákat, uborkát. Azonban nem kell minden magot elvetni, hogy ha rossz idők következnének, maradjon második vetésre is."
És itt jutottunk el ahhoz, amit a figyelmedbe szeretnék ajánlani: termelj több zöldségfélét!
Nemcsak azért, mert a zöldségek nagyon jól illenek a modern étrendbe, ízletesek, kalóriaszegények, ugyanakkor vitaminban gazdagok, hanem azért, mert a friss zöldség feltehetően egyre értékesebb lesz. Te viszont a veteményeskert ágyásaiban kis helyen is mindent meg tudsz termelni.
Készíts tervet a vetéshez! Ügyelj, hogy ugyanaz a növény ne kerüljön ugyanabba az ágyásba, mint tavaly, mert minden növény elszaporítja a maga kártevőit és betegségeit. A vetésváltás ezt megakadályozza, ezért őrizd meg a tervet!
Növekszik a saját termésű zöldség értéke azért is, mert amit magad termelsz, arról bizton tudhatod, hogy nem permetezték fölöslegesen és ártalmas szerekkel.
Idő előtt tavaszt varázsolhatsz a lakásba, ha vesszőket hajtatsz. Erre a célra alkalmas a som, a mogyoró, a fűz, a japánbirs, a mandula, az őszibarack, a vadgesztenye vesszeje, de a legkedveltebb az aranyfa vagy forzítia, amely gyorsan és megbízhatóan nyitja ki a meleg szobában sárga virágait. Olyan, egyéves vesszőket vágj le a bokrokról, amelyeken szemmel láthatóan sok a virágrügy. A vesszőket fürdesd néhány órán keresztül langyos, kézmeleg vízben, majd állítsd vízzel telt vázába a fűtött szobában. A váza vizét két naponta cseréld, és ilyenkor a vessző végéből vágj le egy 2-3 mm-es darabkát, hogy jobban fel tudja venni a vizet. A virágok 5-10 nap múlva kezdenek kinyílni és két héten át frissek, tetszetősek maradnak.
Közlöm veled, kedves Húgom, hogy mostanában sok levelet kapok, de kérdéseidre ezután is örömmel válaszolok.
Kelt Füreden, január végén