Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, már csak néhány nap választ el minket a legszebb, a legbensőségesebb ünneptől, a karácsonytól, amelynek főszereplője – a régen várt vagy váratlan ajándékok, az ünnepi asztal, a soha el nem fogyó bejgli mellett – a karácsonyfa, a feldíszített gyökeres vagy kivágott fenyőfa. Ez az örökzöld növény talán a tudás fáját vagy éppen az élet fáját kívánja szimbolizálni.
Kedves Húgom!
Alig kétszáz éve annak, hogy a németországi Elzászból elindult az a szokás, hogy kisebb-nagyobb fenyőfát állítanak fel a karácsony előestéjére a lakásokban, és azt libegő lángú gyertyával, szikrázó csillagszóróval, tarka, csillogó díszekkel ékesítik fel. Ez a szokás olyan mélyen gyökerezik az emberek lelkében, hogy a karácsonyfa állításáról a legínségesebb, háborús időkben is nehezen tudtak lemondani. Nekem ilyenkor mindig Heinrich Heine: Ein Fichtenbaum (Fenyőfa) című verse jut eszembe, amelyet Ernőd Tamás remek fordításában idézek:
„Észak fehér honában áll egy sötét fenyő.
Csak álmodik magában a tél havában ő.
Az álma, ah az álma el, messze délre száll,
hol egy néma pálma izzó homokban áll."
De mellőzve a lírát, hadd írjam inkább, hogy milyen fenyőfát érdemes vásárolni. A leggyakoribb, a legolcsóbb a közönséges lucfenyő, amely frissen nagyon szép, de a meleg, száraz levegőjű szobában felállítva rövid idő után elkezdi hullatni a tűit, szemetel és csúnyán megkopaszodik. Ezért az utolsó pillanatig tartsátok a fenyőfát hűvös helyen, szabadban vagy a fáskamrában, ahol egyszer-kétszer ajánlatos vízzel megpermetezni, hogy tartósabb maradjon. Az ezüstfenyő nagyon szép, nem is hullatja a tűit, de igen költséges. A jegenyefenyő szabályos örvökben elhelyezkedő ágai nagyon dekoratívak és nem hullatják a tűiket. (A tűi laposak és a fonákjukon két, vékony fehér viaszcsík húzódik végig.) Ehhez hasonló, nagyszerű illatú, szép és tartós a kolorádófenyő; mindkettő igen drága.
Terjedőben van a feketefenyő és a selyemfenyő is. ízlésről és pofonokról nem érdemes vitatkozni, akinek tehát ez tetszik jobban, ám használja ezt karácsonyfának. Arra azonban ügyeljen, hogy a bőséges gyantafolyása elszennyezi a vele közvetlen érintkezésbe kerülő tárgyakat.
Arra szeretném még felhívni a figyelmedet, kedves Húgom, hogy a sok csiricsáré üvegdísz helyett a karácsonyfa díszítésekor részesítsd előnyben a természetes anyagokat, amelyeknek a választéka szinte kimeríthetetlen. Az ezüstözött vagy aranyozott dió, a szép, piros vagy sárga alma, a naspolya, a mákgubó, a kukoricaháncs roppant változatosan használható. Nagyon szépek az apró, színes kukoricacsövek, a különféle tobozok, tojások, a fagyöngy ágai, a kis csokorba kötött, színes szalmavirág. Papírgirlandok helyett a pattogatott kukoricából készített fonalat, a moha-hurkákat és a szabadban gyűjtött zuzmópárnácskákat ajánlom a figyelmedbe.
Nem kell föltétlenül fát állítani: szerény, dekoratív karácsonyi dísz készíthető néhány fenyőágból, amit csinosan feldíszítve asztalra állítunk vagy a csillárra függesztünk. Illata így is betölti a szobát.
Számos országban nem a fenyőfa testesíti meg a karácsonyi hangulatot, Angliában például a fehér fagyöngy, Észak-Amerikában pedig a piros bogyós, szúrós levelű magyal (Ilex), amelyet angolul Hollywoodnak neveznek.
Hadd szóljak még röviden két karácsonyi virágról. Az egyik, a karácsonyi kaktusz a fűtött szobában, cserépben él, és az esztendő utolsó heteiben nyitja csodálatos, liláspiros virágait. Ez akkor virágzik gazdagon és tartósan, ha a helyét nem változtatjuk. Elnyílás után majd csökkenteni kell az öntözővíz adagját, a nyári hónapokban pedig pihentetni kell, hogy előkészüljön a karácsonyi virágpompára. A másik virág, a fekete hunyor a fák és a bokrok tövében, védett helyeken tenyésző évelő növény, amely fehér virágaival december-januárban örvendezteti meg a növény-gurmanokat.
És látod, máris végére értem a levelemnek. Nem marad más hátra, csak az, hogy Neked, kedves Húgom és kedves családodnak, szeretteidnek, barátaidnak boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánjak!
Kelt Füreden, december havában, karácsony hetében.
UTÓIRAT
Az örökzöld növények télen nem annyira a hidegtől, mint inkább a szomjazástól szenvednek. Ennek oka abban keresendő, hogy az átfagyott talajból a télen is táplálkozó tuják, hamisciprusok, borókák, fenyők nem képesek vizet felvenni. Ezért, amint már korábban említettem, a fagymentes téli hónapokon ne feledjétek el megöntözni az örökzöldeket!
Fagymentes időben el lehet kezdeni a fák koronájának előmetszését. Ilyenkor inkább a száraz, törött ágcsonkokat fűrészeljük le és a felkopaszodott, vastag ágakat távolítsuk el. A sebkezelés most is nagyon fontos!
A szobanövényeket nagyon gondosan kell öntözni: inkább gyakrabban, de kis vízadaggal. A sötét, téli hónapokban igen kevés vizet párologtat a jucca és a dracéna, ezért ezeket – még fűtött szobában is – legfeljebb hetenként egyszer öntözzed. A fokföldi vagy inkább afrikai ibolya alatti tálkába töltsd a vizet, de a fel nem szívott maradékot öntsd ki.